Böjte Csaba romániai gyermekotthonaiban jártunk.
Nyomor és mélyszegénység egyfelől, fejlődés, internet, otthonosság és pozitív életszemlélet másfelől. Böjte Csaba Dévai Szent Ferenc Alapítványának gyermekotthonai ezernyolcszáz gyereknek és sok felnőttnek nyújtanak esélyt a tanulásra és a biztos munkahelyre, a magyar kisebbségnek és a románoknak pedig példát adnak az összefogás és a békés együttélés lehetőségére. Csaba testvér gyermekotthon-hálózata egyszerre jobbos, balos és liberális, működését pedig tanítani kellene Magyarországon.
Zavarba ejtő érzés először járni a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiban. Az ember árvaház-látogatásra indul, annak mindenféle nyomasztó kliséjével felvértezve, és igényesen felújított, otthonos hangulatú házakba érkezik, ahol kedves nevelők és jól nevelt, jó bőrben lévő gyerekek fogadják őszinte örömmel, borral-pálinkával, énekkel.
Pedig a vidám hangulat mögött hajmeresztő sorsok és történetek vannak. Böjte Csaba ferences szerzetes, vagy ahogy mindenki hívja, Csaba testvér 1993 óta gyűjti Erdély és a történelmi Magyarország többi, ma Romániához tartozó részén élők legaljának gyermekeit. Alkoholista, elvált, munkanélküli, bűnöző, börtönbe zárt, külföldre, öngyilkosságba menekült szülők gyerekeit, akiket állomásokról, faluszélről, putrikból szedett össze, vagy a szülők maguk kérték, hogy vigye el a gyereket, mert képtelenek felnevelni.
Volt olyan is, aki maga indult útnak tizennégy évesen, vak édesanyja mellől, hogy fél Erdélyt átutazva Dévára érjen, mert hallotta, hogy ott lehet tanulni. Három testvért egy üres házban találtak meg, ahol több napja ültek, miután az anyjuk otthagyta őket, pedig a legnagyobb nem volt több három évesnél. Sok gyerek nem a kisiklott életpályák miatt kerül az otthonokba, hanem azért, mert a hegyek elzárt falvaiban nem lenne más perspektívája az életének, mint néhány osztály elvégzése után juhokat terelni, meg füvet kaszálni megöregedésig.
Sok cigány gyerek nevelkedik az alapítvány otthonaiban. A román gyerekek az állami árvaházakba kerülnek, de a magyarok mellett Csaba testvér a magyarul beszélő cigány gyermekeket is "begyűjti". A cigányság jó részének életkörülményei Erdélyben is súlyosak. Viszont nincs a magyarországihoz hasonló etnikai feszültség, és az is látható, hogy az otthonokba bekerült rossz sorsú cigány gyerekek ugyanúgy felemelhetők, mint nem cigány társaik.
Utolsókból elsőket
Kilencvenháromban Déván egy lepusztult és üres kolostorépület "elfoglalásával" kezdődött Böjte Csaba gyerekotthonainak története. Mára ezernyolcszáz gyerek él a magyarlakta területeket nagyrészt behálózó otthonokban. Magyarországról érdemes lenne menedzsereket és önkormányzati képviselőket kiutaztatni, hogy lássák, hogyan működik a Szent Ferenc Alapítvány hatalmasra nőtt hálózata. Annyi építkezés, fejlesztés zajlik egyszerre, hogy az ember azt képzelné, ez nem is gyermekvédelem, hanem ingatlanbiznisz.
Pedig itt a gyerekek sorsa a lényeg. A cél az óvodától az egyetemig segítséget adni nekik, hogy szakmát tanuljanak, diplomát szerezzenek. Eközben pedig keresztény és nemzeti szellemű nevelést kapjanak, mely alatt nem az utóbbi években Magyarországon feléledt pogánykeresztény-nagymagyar műmájerkedés értendő. Csaba testvér azzal küzd a magyarság fogyása ellen, hogy azokból igyekszik a gyerekvállalást, a házasságot fontosnak tartó, a családalapításhoz kellő egzisztenciával rendelkező felnőtteket nevelni, akiknek erre a legkevesebb esélye lenne.
Az otthonokban hatvan-hetven gyerek él együtt "szociális családokban". Nagyjából tíz gyerek egy nevelővel vagy házaspárral, külön-külön szobákban, vagy akár lakásokban. Ez nem csak a gyerekeknek biztosít családias körülményeket, hanem munkalehetőséget és egzisztenciát sok olyan felnőttnek - köztük az alapítvány által felnevelteknek - akik enélkül nagy eséllyel a tengődés, vagy a külföldi vendégmunka közül választhatnának.
Internetkávézó és kápolna 2 in 1
Az otthonok hangsúlyos feladata az amúgy állami oktatásban részesülő gyerekek tanulmányait segíteni az iskolán kívül. Így a gyerekek például a román és a magyar nyelvet is iskolai szinten tanulják, de angoltanulásra is van lehetőség. Emellett Déván van saját óvoda, általános iskola és középiskolai kollégium, Csíksomlyón, Szovátán is kollégium épül, Kolozsváron pedig most készült el a második egyetemi ház az alapítványi hallgatóknak. Számos napközi is létesül gyors ütemben, melyekben bentlakás nincs, de taneszközökkel, nevelőkkel, meleg étellel segítik a falusi élet és oktatás szegényes körülményeit "élvező" gyerekeket.
Az alapítványnak kismamaotthona, lovardája is van, és rendelkezik vendégek fogadására szolgáló szálláshelyekkel. Csaba testvér a tusnádfürdői otthonba a kápolna mellé internetkávézót is szeretne, a csíksomlyói kollégiumba pedig olyan stúdiót, melyből online hittanórát tarthat az alapítvány minden háza számára, melyekben mindenhol kell lennie internetnek is.
Csaba testvér élete mostanra már a folyamatos utazásból áll az alapítvány házai, építkezései és különféle meghívások, vendégségek között. A siker titka azonban nem csak a rengeteg adomány és a karizmatikus vezető, hanem a működés rendszere, mely a támogatások mellett a takarékosságra, az önellátásra, a helyi közösségek segítségére és a gyerekek energiájának, tudásának felhasználására épül. Olyan szellemben, hogy a nevelők, gyerekek, támogatók, helyi politikusok, iskolaigazgatók érezzék, hogy mindnyájuknak érdeke az alapítvány működése, melyhez szükség is van rájuk.
Az alapítványnak a románokkal is rendezett a viszonya. Csaba testvér szerint nincs ugyan minden rendben, de a viszonyuk alapvetően jó, amit több példa is bizonyít. Basescu elnök felesége kétszer is meglátogatta a kovásznai házat, Mircia Muntean dévai polgármester díszpolgárrá avatta Böjte Csabát, a szinte csak románokból álló helyi rendőrség pedig a rendőrbál teljes bevételét ajánlotta fel a dévai otthon számára. A kezdeti gyanakvás után az alapítvány tevékenysége általában zöld utat, sőt támogatást kap a román állami és önkormányzati szervektől.
Gyurcsány, széljobberek és a szeretet
Az alapítvány munkáját segítő Révész Máriusz országgyűlési képviselő szerint Böjte Csaba műve egyszerre baloldali, jobboldali és liberális. "Magyarországi" fogalmaink szerint ez igaz is. A szellemiség keresztény és nemzeti. A működés nem csak erősen szociális, de az önellátás-önszervezés már-már kommuna-szerű. A rend szigorú, de kaszárnya-szellem helyett a józan belátásra és a sikerélményekre épül - ahogy Csaba testvér számos mondásának egyikében fogalmaz, jóra verni nem lehet senkit, a jót ki kell szeretni a gyerekekből. Vakációkor a gyerekek hazamehetnek, de ősszel vissza is jönnek, mert tudják, hogy jobb nekik az otthonokban.
Liberális, baloldali, és jobboldali: a képlet ennél egyszerűbbnek tűnik. Mint egy skandináv, vagy kelet-európai filmben, az élni akarásról, a bizonyításról, a hátrányos helyzetből indulás, a kisebbségi lét "csakazértsem hagyom magam" pozitív felfogásából szól inkább a Dévai Szent Ferenc Alapítvány sikere.
Utunk során egyéni sorsokon, az alapítványon kívüli történeteken keresztül is ez a szellemiség tükröződött vissza, a fél karját vesztő munkásból sérülteket foglalkoztató cég vezetőjévé váló Fikó Csabától a kilencvenegy éves Antal atyáig, akinek csak egy ujja vészelte át épen a román kommunizmus kínzási módszereit, de misézik, verseket ír, fákat ültet, és nincs egy rossz szava sem. Kicsit úgy is tűnt, romániai magyarnak most pozitívabb érzés lenni, mint magyarországinak.
Csaba testvér tevékenysége, szerepvállalása is értelmezhető mindenféle ideológiai és politikai dimenziókból, és politikai-közéleti kérdésekben maga sem titkolja nézeteit. Az ő legfőbb vezérelve azonban a Szent Ferenc-i szeretet és erőszakmentesség, amit saját beosztottain és gyerekein kívül akkor is érvényesít, ha politikáról; nagyszájú szélsőjobbosokról, Gyurcsány Ferencről, vagy kötekedő román szervekről van szó, s ez érvényes a nevelés, a kisebbségi létben való működés szellemére is. Böjte Csaba utunk során többször is elmondta, magyarok, románok és cigányok külön-külön tönkre tudják tenni egymás életét, de "tündérkertet Erdélyben" csak közösen tudnak csinálni.