Sokat töprengtem az elmúlt napokban történteken és nem bírom ki szó nélkül. Amint sokan tudjátok 10 évig vezettem a nagyszalontai Gyermekotthont, ami a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjába tartozik. Két éve már nem dolgozom az otthonban. A tíz év alatt nagyon sok tapasztalatot, jó és rossz élményt szereztem, nagyon sok embert megismertem. Azt tiszta lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindig a gyermekek jóléte és biztonsága volt fontos nekem és kis csapatom számára. A tíz év alatt sok rendezvényen, továbbképzőn és lelkigyakorlaton vettünk részt, ezért nagyon sok munkatársammal életre szóló barátságok alakultak ki. Nagyon sok erdélyi gyermekotthonunkban jártam és azt láttam, hogy mindenhol megvan a jólét is, meg a nehézség is.
A 10 év alatt mindig a legnagyobb kihívás az volt, hogy jó munkatársat kapjunk a gyerekek mellé, de ha egy kicsit körül nézünk a világunkba, látjuk, hogy ezzel a problémával minden iparág küszköd még a jól fizetőkben is, mért lenne ez máskép a gyermekvédelemben. Természetesen nem engedtük el a gyermekek kezét, mindig próbáltuk a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből. Sokszor jöttek hozzánk önkéntesek is. Ezek nagy része tényleg nagy segítség volt számunkra, de be kell ismerni azt is, hogy megtaláltak sokszor olyanok is akik nagyon labilis idegrendszerrel voltak megáldva, ezeket mindig próbáltuk kiszűrni és elbocsátani.
A mostani helyzet azért zavaró mert nagyon általánosítja a történteket és Böjte Csaba hírnevét próbálja bemocskolni. Sokan akik olvassátok soraimat ismeritek és tudjátok a történetemet és pályafutásomat a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál. Nem hízelegtem soha senkinek, ezt a levelemet sem azért írom. Böjte Csabát kb. annyi ideje ismerem mint a feleségemet (diákkori szerelem), mivel dévai születésű vagyok, ezért ismerem amióta betette a lábát Dévára. Nagyon sokat kirándultunk diákkorunkban együtt. Déván a szemünk láttán született meg a csoda, a Szent Ferenc Alapítvány, aminek mi is részesei lehettünk. Sok dévai vén diákot ismerünk, akik ma felnőtt családapák és családanyák.
Természetesen a 30 év az hosszú idő, nagyot változott a világ és változnak az emberek is. Csaba testvér is sokat változott a harminc év alatt, lehet másként gondolkodik, mint akkor,lehet sokszor hiányzik az édesanyja, Jucika néni dorgálása, lehet felnőtt-felnőtt kapcsolatait nem tudja mindig a legjobban kezelni, lehet mondani rá tücsköt, békát, de azt, hogy a gyermekek bántalmazásában cinkos és szőnyeg alá söpri az ilyen borzalmas eseményeket, azt nem.
Tisztelettel
Makai István
Sokat töprengtem az elmúlt napokban történteken és nem bírom ki szó nélkül. Amint sokan tudjátok 10 évig vezettem a nagyszalontai Gyermekotthont, ami a Dévai Szent Ferenc Alapítvány nagycsaládjába tartozik. Két éve már nem dolgozom az otthonban. A tíz év alatt nagyon sok tapasztalatot, jó és rossz élményt szereztem, nagyon sok embert megismertem. Azt tiszta lelkiismerettel elmondhatom, hogy mindig a gyermekek jóléte és biztonsága volt fontos nekem és kis csapatom számára. A tíz év alatt sok rendezvényen, továbbképzőn és lelkigyakorlaton vettünk részt, ezért nagyon sok munkatársammal életre szóló barátságok alakultak ki. Nagyon sok erdélyi gyermekotthonunkban jártam és azt láttam, hogy mindenhol megvan a jólét is, meg a nehézség is.