Bíró István levele

Nyomtatás

Kedves Testvérek!

Munkátokért ti is egyetlen jutalmat vártok az, hogy öröm fakadjon léptetek nyomán. Ezek a beszámolok erről szolnak, ezért mind karácsonyi ajándékokat átküldöm nektek, azzal a fülszöveggel, hogy " lehet, hogy furcsa, de angyalok azért még vannak" Szeretettel, Csaba t. 

 

Biró István Levente vagyok, és 2001 szeptember 18.-ától dolgozom a Szent Ferenc Alapítványnál. Négy évig családos nevelő voltam. 9 ügyes kisfiút neveltem, akik időközt annyira megnőttek, hogy növésbe elkerülnek. Nagyon fiatalon kezdtem a nevelést, s ezt Csaba testvérnek köszönhetem, hogy rám (egy 18 éves fiatalra) mert bízni 9 kisgyereket. Köszönöm azt, hogy hitt bennem. Az a négy év hamar eltelt, aligha észre vettem és a volt gyerekeim is így gondolták.

Jelenleg a napközisek nevelője vagyok. Kilenc gyerekem volt, ezek közül 4 első osztályos, 2 második osztályos, meg 3 harmadik osztályos.

Először szokatlan volt az, hogy este mindig hazaviszik a szülők, és néha most is zavar, mert ha bent laknának, akkor még többet tudnánk kihozni belőlük. Persze nem rossz tanulók, ha odafigyelnek, akkor megy jól a tanulás. Eddigi elért eredményeik: 3 nagyon jól tanul, 4 közepes, és kettő egy picit gyengébb, de kemény munkával hiszem azt, hogy belejönnek a tanulásba.

Minden pénteken tartok hittanórákat az iskolába, s hétvégén pedig a városból jövő gyerekeknek és besegítek Antal atyának, amikor szentmisét tart.

Hála Istennek nagyon jól érzem magam itt Szászvároson, a nevelői társaság nagyjából fiatal és nem léteznek nagyobb problémák.

Mély tisztelettel boldog karácsonyi ünnepeket kíván István és Hajnalka