„Isten fizesse a meghívást, a vendéglátást, a finom vacsorát és a nagylelkű adományt! Hálás szeretettel zártuk szívünkbe e csodálatos vidék nagylelkű lakóit” — búcsúzott Böjte Csaba az ugocsaiaktól, akik már a következő meghívást tervezgetik.

Példát mutatott Ugocsa. Ismét és sokadjára. Az „Erdély legfinomabb eprét termő vidékre hozta jószerencséje” Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját, aki természetesen nem egyedül, hanem 11 gyermekkel, Szent László zászlajával, szobrával és Erdély védőszentjének az életéről szóló színdarabbal érkezett a talán soha nem látott zsúfoltságig megtelt csedregi görögkatolikus templomba csütörtökön kora este. A Szent Ferenc Alapítvány által támogatott és nevelt több mint 2000 gyerkőc segítésére szervezett epergyűjtés a csedregiek, kökényesdiek, közel s távolabb lakók olyan mérvű összefogását eredményezte, amelyre talán soha nem volt még példa Ugocsában — és még arra is volt gondjuk, hogy a közel 700 kilónyi eper (és a többi, megszámlálhatatlanul bőséges adomány) már pénteken kora délelőttre a rendeltetési helyére érjen és átalakuljon finom lekvárrá.

Napok óta nagy volt az izgalom Csedregben, Kökényesden, de szinte egész Ugocsában, hiszen vendéglátásra készülődtek, méghozzá nem is akármilyen vendéget vártak — a csedregi születésű, Nagybányán szolgáló Szmutku Róbert plébános és Szemák Miklós csedregi parókus „összeszedte bátorságát”, és közösen meghívták az ország végére Böjte Csaba ferences rendi szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítóját. Meghívásukat többes cél vezérelte — egyrészt a lelki töltekezés, másrészt a segíteni akarás, hiszen az eper hazájában epergyűjtést szerveztek, amivel az alapítvány otthonaiban élő közel 2000 gyermeknek akartak kedveskedni, harmadrészt pedig a gyermekek ismerkedésének elősegítése. Az ötlet megvalósulását példaértékűen támogatta nem csak a helyi önkormányzat, Csedreg és Kökényesd, de szinte egész Ugocsa lakossága — felajánlásaik nyomán közel 700 kiló eper és nagy mennyiségű cukor, olaj, liszt, alma, cseresznye, olaj, üdítők és szalonna gyűlt össze, szinte alig fért be minden a furgonba, amely a csíkszeredai célállomásra vitte az adományokat, s amelynek szállítási költségét is egy csedregi lakos fedezte, és bőséges perselyes pénzadomány is összegyűlt (8200 lej, 100 euró és 100 dollár).

Szinte alig fértek be a lelki töltekezésre vágyók — felekezeti hovatartozástól függetlenül — csütörtökön kora este az egyébként tágas csedregi görögkatolikus templomba, amelyben talán még soha nem gyűltek össze ennyien, helybéliek és a BuKi-Ház gyerkőcei, környékbeliek és zarándokok, Sárköztől kezdve Szatmárnémetin és Szárazberken át Nagybányáig s nem csak. Az egybegyűlteket Harangozó József esperes köszöntötte, majd a nagyszalontai Béke Királynője Gyermekvédelmi Központ 11 kis lakója mutatta be az Erdély védőszentje, Szent László életéről szóló, nagyon szép énekekkel színesített színdarabot — s az ő arcukon is a kellemes meglepetés öröme ragyogott fel, amikor az előadás végén felcsendülő régi magyar himnuszt, a Boldogasszony anyánkat az egész templom együtt énekelte velük. „Mind az én gyermekeim” — mutatta be őket Böjte Csaba, majd sorra mutatkoztak be a gyermekek is, akik mindannyian 4, 5, 6 (sőt, egyikük 16) gyermekes családokból kerültek az otthonba.

„Július elején gyermek Jézus-búcsút tartunk, mert a gyermekeknek is kell egy példakép, akiből bátorságot meríthetnek. Milyen jó, hogy Jézusban volt kurázsi, és el mert jönni közénk, pedig az Európai Unió még ki sem írta a pályázatot a világ megváltására. Egész élete erről a bátorságról szólt. El mert jönni közénk, merte megváltani a világot. Erős lelkűnek, bátornak kell lennünk mi magunknak is, mert félős lélekkel az Isten sem tud mit tenni” — fogalmazott az atya, s mint mondta, ez a bátorság vezette annak idején Szent László királyt is, aki a Szent István halálát követő polgárháborús helyzetben darabjaira hullott országot nekiállt újraalapítani. „Alkotmánya a Tízparancsolat volt — megalakulásunk 25 éve alatt több mint 6000 gyermeket fogadtunk be, neveltünk föl, és tragédiáikban a Tízparancsolat közül az egyik mindig ott volt és van” — tette hozzá, majd iraki útjának sokszor olyannyira megrázó élményeiről mesélt, hogy visszapillantva is könnybe lábadt a szeme az értelmetlen, buta gyűlölet miatti szomorúságtól. De mint hangsúlyozta: bízzunk a jövőben, egymásban és Jézusban, hiszen ő a keresztfán is tudott bízni bennünk: „Legyünk bátrak és kapaszkodjunk Istenbe, mert nem lehet olyat kérni tőle, amit ne adna meg” — mondta.

Tanúságtételét s az eperföldek és megművelőiknek a megáldását követően a magukkal hozott gyermek Jézus-szobrot a szalontai gyermekek átadták a csedregieknek, azzal a kéréssel: mindig legyen előtte virág, majd jelképesen egy-egy kosár epret vettek át. Az alkalom az Éljenek soká eléneklésével zárult, a közös vacsorát követően a gyermekeket vendéglátó családoknál szállásolták el — s közben annyi epret ehettek, amennyit talán még soha nem is láttak.

Szabó Kinga Mária

www.frissujsag.ro