Áldott vakációt, örömmel és ujjongással – Nyárindító lelkinapot tartottak Miskolcon

Kategória: Rólunk írták - Sajtó Találatok: 141

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_csabatestvermiskolc19.jpgA „Jézus a mi királyunk” mottó jegyében tanévzáró, vakációkezdő ünnepi rendezvényre gyűltek össze Miskolc és a Miskolci Egyházmegye tanulói június 12-én. A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készület keretében megrendezett lelkinapon a miskolci Generali Arénában Orosz Atanáz püspök, Böjte Csaba és Fábry Kornél szólt a gyerekekhez.

A mintegy 2400 közép- és kisiskolás megtöltötte a Generali Aréna küzdőterét és a lelátókat. Az edelényi Szent Miklós Iskolaközpont szervezésében szólították meg Miskolc egyházi iskoláit, a Miskolci Egyházmegye görögkatolikus intézményeit, és hívták meg őket erre a rendhagyó lelkinapra – ünnepelni a tanév lezárását, a vakáció kezdetét. A „Jézus a mi királyunk” mottóban megfogalmazott gondolatot paraliturgia, elmélkedés, ének, vers hozta közelebb a gyerekekhez.
A NEK előkészületében megvalósuló rendezvényen Fábry Kornél köszöntötte a diákokat. Összefoglalót adott a kongresszus programjairól, részletesen kiemelve a fiataloknak szóló eseményeket; kisfilmmel mutatta be a NEK főbb helyszíneit, és felhívta a figyelmet a szeptemberi ifjúsági eucharisztikus napra, a Forráspontra. Ismertette a NEK YouTube-csatornáját, Facebook- és Instagram-oldalát, a misevlogot.
A rendezvényre Böjte Csaba testvérrel Déváról egy busznyi gyerek is érkezett. Jelen volt Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, valamint számos görögkatolikus intézmény iskolalelkésze. A műsorban Simorjay Emese színművésznő működött közre, aki verseket szavalt, a találkozó végén pedig az Egri Érseki Fiúkórus adott rövid koncertet.
Böjte Csaba elmélkedésében a gyermek Jézust állította a középpontba; kiemelt és történetekkel illusztrált egy-egy tulajdonságot, eseményt életéből. Szavait paraliturgia és a Role együttes Kájoni János-dalfeldolgozásai kísérték. A dévai gyerekek a színpadra állították a gyermek Jézus szobrát. Trónusát zöld, borostyánból font boltív fedte. Jézus környezete fokozatosan szépült: az elmélkedés egyes szakaszainál megállva a gyerekek fehér szegfűvel díszítették a boltívet. Majd Jézus ruhát kapott, legvégül pedig koronát.
Csaba testvér úgy hozta közel Jézust a gyerekekhez, hogy olyan jeleneteket idézett fel életéből, melyek az ő mindennapjaiknak is részei. Láttatta az utcán játszadozó, a Jeruzsálemben barátaival „bandázó”, a családi asztalnál vacsorázó, az első munkanapra induló Jézust. Csaba testvér arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézusban hatalmas bizalom volt, amikor eljött közénk. Ahogy a szerelmes embert megszépíti ez az érzelem, úgy minket is, ha szeretettel vagyunk egymást iránt. Szükségünk van a szeretetre, és arra, hogy mi is jézusi szemmel lássuk a másik embert. „Mindenkiről lehet rosszat mondani, de ha jézusi szemmel nézzük, megváltozik” – erre a látásmódra biztatott Böjte Csaba, rámutatva: ez adja meg azt a bizalmat, ami életkedvet teremt bennünk, amikor sötétre festik  a jövőt.
Történeteket mesélt, hogyan hat az emberre, ha jézusi szemmel, jézusi pedagógiával bánnak vele. Felidézte: Egy 12 éves fiút édesanyja a nagyanyjánál hagyott. A fiú nem járt egy napot se iskolába, nem tudott írni, olvasni. Mikor meghalt a nagymama, a fiú a közben férjhez ment édesanyjához került, ahol azonban útban volt. Összeszedte és pénzzé tette az anyai örökség jogosnak gondolt darabjait, kávéfőzőt, órát, s amíg a pénz tartott, utazott. Amikor elfogyott, Dévára került, Csaba testvér házába. El kellett kezdenie az iskolát, de csak az első osztályba tudták beíratni, még azok is előtte jártak írni-olvasni tudásban. „Mikor cikizték, seprűvel próbálta helyreállítani tekintélyét, elverte öt osztálytársát.” A büntetés nem maradt el: a szokásos módszer, ötször száz guggolás járt a verekedésért. Csaba testvér bekapcsolódott, másnap alig tudott járni az izomláztól. „Tizenöt év elteltével találkoztunk. Kiderült, hogy engem a legjobb barátai között tart számon.”
Egy másik történet az iskola rosszairól szólt. Teljesen kikészítettek egy tanárnőt. A pedagógusok sok mindennel próbálkoztak, de nem volt eredmény, a helyzet egyre rosszabb lett. Csaba testvér ekkor azt javasolta: „»Eddig mostuk a fejüket, most mossuk a lábukat.« Nagycsütörtökön a legrosszabbakat kiültettük. A gyerekek azt gondolták, szem előtt akarjuk őket tudni. Aztán egyszer csak azt látták: az igazgató hozta a lavórt, én pedig letérdeltem, és megmostam a lábukat. A légy zümmögését is hallani lehetett. A végén bejöttek a sekrestyébe, kérdezték, miért tettem. »Hátha szentek lesztek, Jézusnak bejött« – feleltem. A tizenkettőből négy munkatársam lett.”
A barátkozás fontosságára hívta fel a figyelmet Böjte Csaba a Jeruzsálembe zarándokló, a templomban tanító Jézus történetével. „Miért nem kereste Mária egy napig Jézust? Talán gondatlan anya volt? Nem. Megszokta, hogy Jézus el-elmarad barátaival, »bandázik«.” De erről szól az a történet is, amikor megkeresztelkedve a Jordánban meghívta magához Jánost és Jakabot. „Nem aggódott azon, hogy az éjszaka közepén állítanak be a családi otthonba, és bízott abban, hogy palacsinta is kerül az asztalra.” Csaba testvér szerint nagyon fontos, hogy építsük magunk körül a közösséget, maradjunk párbeszédben egymással. Elmesélte a diákoknak, hogyan fogadta be az első gyermeket: egy asszony kereste, hogy talált egy gyereket, nem tudja hazavinni, mert fél a férjétől. Bementek a templomba, imádkoztak. Az az evangéliumi részlet hangzott el, ami a befogadásról szól – „aki egyet is befogad, engem fogad be”. Csaba testvér megszólítva érezte magát. Így kezdődött a dévai történet. Ma több mint kétezer gyerek nevelkedik az alapítvány által fenntartott intézményekben.
Böjte Csaba végül az Eucharisztiáról tanított: Hisszük, hogy Jézus közénk jön. Minden templom betlehemi barlang, Jézus minden szentmisében kenyérré és borrá lesz, Eucharisztiává. Közénk jön. Mi vagyunk a pásztorok, napkeleti bölcsek, amikor elmegyünk hozzá. Ezért fontos számunkra az Eucharisztia, ezért csúcs és forrás.
A találkozó záróáldását Orosz Atanáz püspök adta. Így tanított: a Szentlélek teszi lehetővé, hogy mindazok, akik ma elhatározták, hogy hasonlítani akarnak Jézusra, ez sikerüljön. Ez a mai nap üzenete. A Szentlélek mutatja meg nekünk az utat, ha szeretnénk az Atya akarata szerint fejlődni. „Szabadságra készülünk. Tegyünk bármit, ha szeretjük Istent és embertársainkat, akkor jól alakul a szünidőnk.”
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír