Két új gyermekvédelmi központtal gazdagodott Bihar megye. Szombaton Gálospetriben, vasárnap délután pedig Nagyszalontán vett át egy-egy felújított épületet Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetõje. Az új otthonokban nehéz szociális helyzetben levõ, zömmel Bihar megyei gyermekek kapnak ezután nemcsak fedelet a fejük fölé, de még egy esélyt arra, hogy teljes értékû felnõttként és ne a bûnügyi statisztikák gyarapítóiként kerüljenek ki a társadalomba.

A SZÓRVÁNYBAN EGYRE SZEGÉNYEBBEK A MAGYAROK

Szombat reggel szakadó esõben vágunk neki a megyének. Csaba testvért ugyanis érdekli az egész bihari szórvány s az Érmellék helyzete. Mint megtudom, több itteni magyar kereste meg, s kérték a Szent Ferenc Alapítvány segítségét abban, hogy a „szórványnyomorban” kallódó gyermekeknek itt is szeretetbázisokat” építhessenek. Kéri Gáspár székelyhídi fogorvos is lelkén viseli az érmelléki magyarság sorsát. Pár hónappal ezelõtt kereste meg egy tévémûsort követõen Csaba testvért s kérte támogatását ahhoz, hogy Gálospetriben gyermekvédõ központot hozhassanak létre. Hozzá megyünk elõször. A doktor úr kérdésemre elmondja, évek óta aggodalommal figyeli a bihari szórványtelepülések és az itt lakók helyzetét. Jól látja, ezekben a gazdaságilag elhanyagolt magyar falvakban egyre nõ a szegénység s ezzel párhuzamosan egyre több a veszélyeztetett sorsú gyermek. Nemrég látott egy dokumentumfilmet a Szent Ferenc Alapítványról, ekkor jutott eszébe, hogy a Gálospetriben levõ egykori nemesi kúriából lehetne egy gyermekotthont létrehozni. Telefonon kereste meg Csaba atyát, aki életképesnek vélte az ötletet, melyet hamarosan tett követett. Az egykori Fráter-kúriát a helyi tanácstól kapta meg 49 év használatra a dévai alapítvány.

 

A gálospetri Fráter-kúriában ezután gyermekotthon fog működni

 

 

ROMOKBÓL MENEDÉKET

Kéri Gáspár és Böjte Csaba

Kéri doktor csatlakozik hozzánk, õ kalauzol el bennünket a Gálospetriben levõ épülethez. A hideg õszi idõ ellenére sokan jöttek el az „átvevõ” ünnepségre. Nemcsak falubeliek, hanem néhányan az alapítvány szimpatizánsai közül is idelátogattak, hogy együtt nézzük meg, miként változik ez a romhalmaz életházzá. Beregszászi Elõd, a felújítási munkálatok vezetõje fogad bennünket. Az épület 110 esztendõs, a kommunista érában hivatalok mûködtek benne, majd sokáig semmi. Sokan úgy vélték, teljesen rommá válik az amúgy impozáns nemesi kúria. Szerencsére nem így történt. Körbejárjuk a termeket. Az alagsorban a konyha fog mûködni, a felsõ szinten lesznek a lakószobák. Frissen meszelt, kivakolt, átfestett falak, a padlót is kicserélték. Persze akad még itt munka bõven, hiszen az egész épületet kívülrõl is rendbe kell tenni. A tervek szerint három családot költöztetnének a gálospetri otthonba. A Szent Ferenc Alapítvány Biharban is a már bevált módszerrel, a családmodellelve szerint akar ide gyermekeket befogadni. Azaz egy nevelõszülõ vagy nevelõszülõ pár mellett helyezik majd el a kis istápoltakat, akik nem a zord árvaházak szigorú intézeti receptje szerint, hanem egy mesterséges, de a családi értékek mentén mûködõ otthonban nõnek fel. A Szent Ferenc Alapítvány nevelõszülõket keres az újonnan induló gálospetri otthonba. Olyan embereket, akik akarnak és tudnak gyerekekkel foglalkozni, akik értik és elhiszik, hogy az emberré nevelés az egyik legszebb, legszentebb „foglalkozás”. Ahogy Csaba testvér megfogalmazza, ez afféle keresztény ANL-lakás”, nem kell érte kamatot fizetni, elég „lelki kamat” a gyerekek iránti szeretet és hûség. Akik úgy érzik, szeretnének az alapítvány munkatársaként gyermekeket nevelni az új otthonban, jelentkezhetnek Csaba testvér 0744/625-131-es telefonszámán vagy a dévai alapítvány Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címén.

 

Közösen mondott asztali áldás a gálospetri házban

 

 

A frissen meszelt ebédlõben hosszú évek óta elõször terítenek fehér asztalra. Meghívták az építkezésen dolgozókat, eljöttek a falubeli tanárok s a helyi görög katolikus pap is. Az ünnepség meghitt, családias. Kéri doktor mond rövid köszöntõt, majd Csaba atya asztali áldása után tányérokba kerül a munkavezetõ meglepetése: bográcsgulyás igazi bihari módra. A megkérdezett helyiek úgy vélik, nagyon jó, hogy „végre megmozdult itt valami”. Talán az új szociális ház, a gyerekek, az otthonba látogatók kicsit felrázzák a szórványgondokba belezsibbadt települést. Az emberek bizakodnak, sokak szerint igenis lesz itt faluturizmus is, és nem fog elkallódni ennek a tájegységnek a sok szép, megõrzésre méltó jellegzetessége. S ki tudja, lehet, az itt felnövekedõ árva gyermekek itt telepednek le, itt alapítanak családot, s a bihari szórványban nem pusztul ki a magyar szó.

 

Az újjá varázsolt szobákat mutatja Beregszászi Előd, aki nemcsak az építkezést vezette, de remek szakácsnak is bizonyult

 

A SZERETET HARCOSAI

 

Nagyszalonta. Az egykori kaszárnyaépület szigorú kerítése mögött bizony még elég nagy a gyom. Hatalmas figyelõtorony rozsdázik csendben, odébb töredezett cementlapok. Ezeken mas íroztak egykoron a bakák. Ám nemsokára lábteniszpálya lesz itt, közli velem egy szõke kisfiú. Ugyanis az õ családjuk tagjai most már itt fognak lakni, és megbeszélték, hogy focipályát s mindenféle klassz dolgot hoznak össze a hatalmas udvaron. A kisfiút Szabolcsnak hívják, és hihetetlenül fel van villanyozva. Kézen fog és becipel a gyönyörûen felújított épületbe, megmutatja a szobáját és az ágyát. A terepszemle után a társalgóban megtalálom Tarsoly Elenát, az új szalontai otthon nevelõnõjét. A törékeny, kislányos alkatú fiatalasszony saját két gyermekén kívül tíz fiút nevelt fel eddig Déván, s most új családot kapott itt, Nagyszalontán. A srácok szemmel láthatóan bálványozzák. Szelíd, olyan igazi anyukás szavaival jobban kordában tudja tartani a kiskamaszokat, mint bármilyen nádpálcás szigorral.

 

A szalontai kaszárnyaudvarban három ilyen épületbe működik ezután gyermekotthon

Az épület valóban nagyon szép és modern lett. Ez nagyr észt az olasz származású amerikai úriembernek, Dominic Gallellónak is köszönhetõ, aki nem kis pénzt szánt arra, hogy rendbe tegyék azt a három kaszárnyaépületet, ahol most a gyerekek laknak. De hogyan is jut el Biharba egy amerikai olasz, aki szemmel láthatóan nagyon örül a szép szobáknak, a zsibongó srácoknak. Mint elmondja, Madarasi Ágnes szalontai születésû jogásznõ ismerõse beszélt neki és feleségének a Szent Ferenc Alapítvány árva gyermekeket segítõ missziójáról, s így döntötték el, hozzájárulnak egy új szeretetsziget létrehozásához. Gallello úr neje, Nape Gallello egy kedves japán fiatalasszony elvegyül a gyerekek között, akik kézzel-lábbal, mindenféle nyelven magyaráznak neki. A lényeg, hogy megértik egymást. A szépen berendezett, modern társalgóban Csaba testvér köszönetet mond az adakozóknak, majd közösen, elõször magyarul, majd a vendégekre való tekintettel angolul is elmondjuk a miatyánkot. Az atya rövid beszédet mond, melynek alapgondolata az, hogy abban a házban, mely eddig sokáig a háborút s a pusztító erõszakot szolgálta, ezután a béke és a szeretet harcosai fognak élni és építeni. Hiszen ez a békés harc a szeretet fegyverével való küzdelem a mindennapok szebbé tételéért, az, ami talán megerõsíti egész nemzetünket abban, hogy hinni merjen a holnapokban. Csendben állunk körbe a nagy teremben. Még az örökmozgó négyéves Zsoltika is kedvesen komoly arcocskát vág, talán érzi a hálaadó fohász erejét és szeretetét.

 

Elena és a fiúcsalád

Sokféle ez az itt összegyûlt kis közösség. Ahogy nézem az arcokat, ezt a kis csapatot, ahol a nyomorteleprõl megmentett fiúcskától kezdve az amerikai gazdag üzletemberig mindenki helyet kap, kezdek bízni abban, hogy Csaba testvérnek valóban igaza van és szeretettel s összefogással itt, Biharban is egyre több helyen megtaláljuk annak a lehetõségét, hogy otthonokat teremtsünk és szeretni merjük azokat, akiknek a holnapjáért mi, a jelen felnõttei vagyunk a felelõsek.

 

Szõke Mária