2015. augusztus 3. – Hétfő
Szászvárosi kertben egy almafát a vihar kettétört! Olyan sok gyümölcsöt próbált érlelni ez a kis fa, hogy a túlterhelt koronáját nem bírta tartani és a vihar derékba ketté törte, belehalt a munkájába!!! Nézem a sok szép, de még éretlen gyümölcsöt, s a ledőlt fát és szívemet marékra szorítja a félelem!!
Nem csak a terméketlen fügefa pusztulhat el!! Szent Pál írja a filippieknek írt levelében "Félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket!" Még az ép, egészséges, termékeny fa is elpusztulhat, ezért legyünk nagyon óvatosak, elővigyázatosak és bölcsek döntéseinkben! Nem tudjuk sem az órát, sem a napot, mikor elérkezik a számonkérés! Keresztelő Jánost lefejezik, de itt nem áll meg a történet, a mai evangélium második része ebből a jeges félelemből, az Isteni gondviselésben való bizakodás mezejére vezet, hisz lám - lám az Úr képes a magunk két halát, öt kis kenyerét megszaporítani, és az embereket mardosó éhséget megoldani!!
Az Evangélium az élet nyers, kemény útjáról nem akar letéríteni, nem fog egy langyos, rózsaszín útra vezetni! Az élet, nem más mint az öröklétre való megszületés, és ez vajúdás, véres, kemény könnyekből, és örömökből szőtt csoda, melyre bizalommal vállalkoztunk! Keresztelő Jánost, az Isten emberét csak úgy egy részeg tivornya poénjaként lefejezik, mérhetetlen bűnökben fetrengő emberek! Ugyanabban a rövid evangéliumi részben belefér a hihetetlen igazságtalanság, a rút kegyetlen gyilkosság és az Isteni szeretet és jóság csodaszép története! Mindez az élet része az életé, melyet nem megmagyaráznunk, megoldanunk, hanem nagy - nagy alázattal elfogadnunk és megélnünk kell! Bizalommal, Csaba t.
_____________________________
haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De
az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor
kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és
meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek
hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is.
Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek
maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok
nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a
tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét
az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a
tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és
jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig
mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21
