Böjte Csaba testvért, a dévai ferences szerzetest nem csak a magyarajkú keresztények ismerik, hanem sok olyan ember is, aki meg sem fordul a templomok környékén. Csaba testvér ugyanis kifejezetten „jó arc“, karizmatikus, nagyon jó a beszélőkéje, és magában hordozza azt a misztikus egyszerűséget és jámborságot, ahogy az ember egy szerzetest, a szeretet vallásának hirdetőjét elképzeli.

Böjte Csaba „sztárszerzetes“ lett, de nem úgy, ahogy manapság a „sztárok“ születnek, hanem nagyon egyszerűen, rengeteg fontos munka elvégzésével. Nehéz feladatot vállalt ugyanis magára: sanyarú sorsú gyermekeket karol fel, és neveli őket, s mindent megtesz azért, hogy sikerrel járjon. Emellett Csaba testvér azon az univerzális nyelven beszél, amit minden ember ért, tekintet nélkül arra, hogy keresztény-e, vagy sem. A szeretet nyelvén.

Csaba testvér Komáromban járt csütörtökön, előadást tartott a Selye János Egyetemen, meglátogatott több iskolát, és misézett a Szent András templomban is. Prédikációjában arról beszélt, hogy ahelyett, hogy a mai világ buktatóin és körülményeink siránkoznánk, nem kell mást tennünk, mint elvégezni a feladatunkat.

– Kétezer évvel ezelőtt az Úr angyala megszólította a 16-17 éves falusi fruskát: Mária, világra kéne hozni a kis Jézust. A Szűzanya pedig nem kezdett el nyafogni, hogy „drága angyal, az Európai Unió még ki sem írta az istenszülés kisipari módszereire a pályázatot, és azt sem tudom, hogy álljak neki…“ Nem hátrált ki a feladat elől, hanem azt mondta, „Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, Legyen nekem a te igéd szerint” – mondta a prédikációban Csaba testvér.

http://trafik.sk