Mustármagnyi hitemet öntözd Uram kegyelmeiddel, s mint az áldott tavaszi napfény ölelj át végtelen szereteteddel és akkor egészen biztos, hogy az én cseperedő hitem, irántad való ragaszkodásom is szépen szárba szökell, és hatalmas fává nő! A hosszú kemény viharoktól, jégesőtől nem félek ha velem vagy Istenem, mert tudom, hogy jóságod gondoz, ápol, hogy nagyranőjek, hogy az ágaimközt az ég sodródó madarai otthonra találjanak! 

Irgalmas Istenem jóságát hirdetem, sok szeretettel, 

Csaba t.   

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz:

„Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!” 

Az apostolok kérték az Urat: 

„Növeld bennünk a hitet!” 

Az Úr így válaszolt: 

„Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.”

(Lk 17,1-6)