Uram, eszmélődve olvasom soraidat! „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!”
Minket, botladozó gyermekeidet, mennyi lényegtelen kis dolog foglalkoztat: milyen ruhát viselünk és az milyen színű, hogy áll rajtunk, hogy néz ki otthonunk, hogy van berendezve? Folytathatnám a végtelenségig a bennünket egy életre lekötő, minden időnket felőrlő gondok, megoldásra váró feladatok felsorolását! Igen, a gondunk temérdek, pedig tudjuk, hogy eljön a nap mikor szent színed elé kell álljunk, hol Te már nem életünk apró eseményeinek a csomagoló papírját fogod számon kérni, hanem a lényeget, azt, hogy mennyi konkrét, néven nevezhető szeretetet, irgalmas jóságot gyűjtöttünk be szorgalmas, kitartó munkánkkal életünk során!
Uram, adj lényeglátó szemet! Ahogy az igazi sportoló tudja, hogy a focipályán, a lelátón nem a szépségverseny zsűrijei ülnek, hogy dresszét, felszerelését kiértékeljék, és nem is balettbemutatóban gyönyörködni akaró széplelkek hanem focirajongók, kik parádés gólokat akarnak látni, ugyanúgy én is tudjam, hogy számodra a szeretetből született konkrét cselekedetek a nyerő pontok, a gólok! Segíts, hogy lényegtelen, apró dolgokba ne vesszek el, fölösleges köröket futva ne pazaroljam el életemet, hanem bátran, határozottan, irgalmas szeretettel tegyek jót testvéreimnek, építsem a Te szent országodat!
Csaba t.
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged?
Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Mt 25,31-40