Gyermekeim soha nem ünneplik meg azt a napot mikor szüleik elváltak, mikor a családjuk szétesett! Ők azt a napot ünnepelnék meg kitörő örömmel, melyen a szüleik kibékülnének, és ők az árvaházból hazaköltözhetnének a családi otthonba! Az 500 évvel ezelőtti események, szívemben épp olyan szomorúságot okoznak, mind Trianon! Számomra a megosztottság fájdalmas, és bármennyit is olvasok az 500 évvel ezelőtti csatározásokról, sehol nem látom az élő Isten kezét, mindenütt csak emberi számítgatásokat, önzést látok! Mondjuk ki bűnbánó őszinteséggel, hogy mindkét oldalról sok hibát követtek el eleink, és mi lépjünk a kiengesztelődés útjára!
Hosszú évek óta elöljáróink biztatására tartjuk az Ökumenikus Imanapokat, de úgy látszik, hogy a lassan teljesen kiürülő templomaik láttán sem tudnak a legfőbb elöljárók bűnbánatot tartva, egymással kiengesztelődni! Krisztus szeretete sürget mindannyiunkat, mert az emberek előtt lassan hiteltelenné válik a sok tárgyalás konkrét döntések nélkül!
Imádkozom, hogy Jézus Krisztus akarata szerint valóban egy pásztor legyen és egy nyáj!!
Szeretettel,
Csaba t.
Gyermekeim soha nem ünneplik meg azt a napot mikor szüleik elváltak, mikor a családjuk szétesett! Ők azt a napot ünnepelnék meg kitörő örömmel, melyen a szüleik kibékülnének, és ők az árvaházból hazaköltözhetnének a családi otthonba! Az 500 évvel ezelőtti események, szívemben épp olyan szomorúságot okoznak, mind Trianon! Számomra a megosztottság fájdalmas, és bármennyit is olvasok az 500 évvel ezelőtti csatározásokról, sehol nem látom az élő Isten kezét, mindenütt csak emberi számítgatásokat, önzést látok! Mondjuk ki bűnbánó őszinteséggel, hogy mindkét oldalról sok hibát követtek el eleink, és mi lépjünk a kiengesztelődés útjára!