Mennék, mint a hetvenkettő,
vinném a gitárom, hangom,
s énekelnék Neki, mint a csalogány...
Adnám Jézusnak szívem,
örömöm, harcom.
Mennék mindenhová hol várva vár,
hol éjt nappalba nyújtva, halkan,
hangtalanul dobban szíve
a tabernákulumok körüli süket zajban.
Üres templomok lépcsőire állnék,
S zörgetnék míg meg nem nyittatik:
Emberek! Rejtegetitek Istent!
Engedjétek ki! Itt Ő lakik!
Vándora lennék az Oltáriszentségnek,
látogatnám, mint a beteget.
Az Irgalmas Istent kik börtönbe zártátok,
Irgalmazzatok Neki, ti emberek!
Danczi Mónika