Wass Albert: Én és az Isten

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_57044320_2818955481449724_5522348252025847808_n.jpgNagy, nagy rémek űztek,
már mindent bejártam,
végső menedéknek
Istennél megálltam.
 
S lám az Isten nékem
sziklaszilárd vért lett,
Gond meg nem találhat,
Baj hozzám nem érhet,
 
Mert az Isten nékem,
míg másnak csak támasz,
Nekem menedékem,
végső menedékem!
 
Míg örömben jártam,
Nem lelém meg Istent.
Rá csak most találtam,
Hogy elveszték mindent.
 
Ilyenek vagyunk mi,
gyarló földi férgek,
úgy térünk csak Hozzád,
bánatok ha érnek,
szertekuszált álmok,
széttépett remények.
 
Rátaláltam én is
szörnyű, szörnyű búban,
Atyai szavára
Most, hogy rászorultam,
Nagyon rászorultam.