Futórózsa...

Nyomtatás
b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Termeszet_100073694_1812860145522508_1949047822393278464_n.jpgCsodálom az életet! Forró nyári napon jöttünk haza Budapestről. Az autó, - mint mindig - csurig tele volt mindenféle gyermekeknek szánt adománnyal! Velünk utazott egy kedves önkéntes nő is, aki a maga holmijába csomagolva egy kis törékeny rózsatövet is hozott! Mikor megérkeztünk, a sok lomosás mellett én meg is feledkeztem az ajándékba kapott rózsatőről! Eltelt vagy két - három nap és a kezembe került a kis futó rózsatő... Néztem a kis sebzett virágot, melyen akkor már nem volt egyetlen levél sem, meg voltam győződve, hogy már nincs élet benne! De mivel olyan kedves volt az a személy aki adta, a kollégámat megkértem, hogy ültesse el és gondozza! Csodák csodájára a kis virág kizöldült, sőt - amint a képen is látható - szép virágokkal hálálta meg a törődésünket!   
Oly sokszor egyik-másik botladozó, totyogó gyermekre vagy beteg felnőttre csak legyintünk, ebből sem lesz semmi! Ítélkezünk elhamarkodottan testvéreinkről, elfeledkezvén arról, hogy  Krisztus magát "ÉLETNEK" nevezte!
Minden ami él, titok, csoda, magában hordoz valami istenit és nekünk az a dolgunk, hogy szeressük, jóságosan gondozzuk ezt az életet, bármilyen sebzett, törékeny testben is jelenik meg!
Szeretettel, 
Csaba t.