Kismuncelen jártam....a hajdani bányatelepen, ahonnan több mint harminc gyereket fogadtunk be!! A régi kápolnánk a barakkal együtt, miben volt, elpusztult, de még áll na kis kocsma, a vén bükkfával, mely előtt sok hittan órát tartottam a bányászok gyermekeinek!! A bánya, a bányatelep, mind mind a múlté, de azért jó volt emlékezni a régi vidám napokra, mikor a kocsma előtt, egy pohár sör mellett egész délutánokat el tudtunk beszélgetni... Igaz, hogy a sört a felnőtteknek, a hűsítőt a gyerekeknek én fizettem, de Jézus is szaporított kenyeret, halat, még bort is..... A hajdani gyerekek megnőttek, családapák, családanyák lettek, élik az életüket, és én imádságos szeretettel gondolok rájuk, 

Csaba t.