Csodálatos gyöngyszem, kimeríthetetlen kincsesbánya a tékozló fiú története. 

„Atyám, add ki az örökség nekem járó részét!”  Ez a mondat az Isten és az ember kapcsolatában a Teremtés könyvének harmadik fejezetet idézi, a bűnbeesés történetét.

Odaáll az ember az Isten elé: Add ki örökségemet! Nem te kellesz, hanem a vagyon, ami azon a címen illet, hogy a gyermeked vagyok.

Az engedetlenség bűne mögött az a titkos vágy húzódik meg, hogy az ember Isten nélkül istenné legyen.

És ma nem erről van szó? Olyan világbirodalmat akarunk építeni, amelyből megint kimarad az Isten.Majd mi megmutatjuk, mire megyünk a magunk erejéből, mit csinálunk azzal, ami a miénk!

De milyen alapon a miénk, milyen jogcímen jár nekünk bármi is Istentől? 

Egyedül azon a jogcímen, hogy az Ő teremtményei vagyunk, Ő szeret minket, mi pedig viszontszerethetjük Őt. Csak ez a szeretet, csak ez az Atya-fiú kapcsolat jogosít fel arra, hogy a világot, birtokunknak, örökrészüknek tekintsük. 

Abban a pillanatban, ahogy ebből a szeretetkapcsolatból kiszakítjuk a világot és önmagunkat, egy sátáni rendszert alakítunk ki, egy tiszta evilágiságot, amelynek az alaptétele az emberi jogok deklarálása, Isten jogai nélkül.

Barsi Balázs: Az irgalmas  Atya