Néha csak le kell ülni egyedül a természet csendjében, egy hegy lábánál vagy egy fenyő alatt, és átgondolni az utat. Honnan jöttél… mennyi harc, mennyi áldás. Hol vagy most… és hova tartasz. Mert az élet nem csak történik velünk,  mi is alakítjuk.

Ezekben a csendes percekben megszólal a lelked. Találkozol önmagaddal, és  a Jóistennel is. És ott fent a hegy tetején hirtelen minden értelmet nyer. A mögötted hagyott ösvény már nem tűnik olyan nehéznek. Az előtted álló út pedig már nem rémisztő, hanem hívogató. Mert tudod, hogy nem vagy egyedül. A Jóisten ott van veled. A természeten keresztül szól hozzád. A csendben érzed jelenlétét, a napfény melegében az ölelését.

A múlt fájdalmai lassan értelmet kapnak, a jelen békéje erőt ad, és a jövő már nem félelmetes, hanem reményteli. Ez a találkozás önmagaddal és a Teremtőddel békét hoz. Nem külső békét, hanem egy mély, szilárd belső nyugalmat. Azt a fajta békét, ami nem a körülményektől, hanem a hitből, a reményből és a szeretetből fakad.

A hegy megmutatja: a magasba törekvés sosem hiábavaló. A csúcson nem csak kilátás van – ott van a megértés, a hála, és az élet új választása.

Válaszd ma is az életet. A szeretetet. A belső békét. Mert ezek vezetnek haza önmagadhoz.

Annamária

Csalhó hegy , 2025