„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, a fák leveleit szavaid szerint békében, mert látták a gyönyörű nyár sok - sok csodáját! Levél hugocskáink türelemmel hordozták a perzselő nap hevét, helyt álltak hűséggel a nagy viharokban, létükkel hirdették nap mint nap a Te gondoskodó jóságodat. Imádkozom most értük, hogy szépségükben a földre hullva, pihenjenek békességben!!
Az elmúlás előtt meghajolva,
Csaba t.