Szent Mihály böjt - 9. nap

A Jelenések könyve 6, 9-17

Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz, meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?«Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.

Láttam, hogy amint a hatodik pecsétet felnyitotta, nagy földrengés támadt. A nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, és az egész hold olyan lett, mint a vér. A csillagok lehullottak az égről a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit, amikor nagy szél rázza. Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs, és minden hegy és sziget kimozdult a helyéből. A föld királyai, a fejedelmek, a hadvezérek, a gazdagok és az erősek, és minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé rejtőzött, és

azt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: »Omoljatok ránk,

és rejtsetek el minket

a trónon ülő elől és a Bárány haragja elől! Mert elérkezett az ő haragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?«

A bűn zsoldja a halál, nem azért mert Isten gyűlöli a bűnöst, Ő mindenkit szeret, hanem egyszerűen csak azért, mert a bűn természete az, hogy megöli, elpusztítja azt aki elkövette, aki a szívében fogadja a gonoszt. Ez olyan törvény, mint a gravitáció törvénye és bármely más fizikai törvény, örök, megmásíthatatlan.



A Jelenések Könyvének a sorait csak akkor fogjuk megérteni, ha Jézus Krisztus lábához ülünk, és alázattal elolvassuk az Ő szent evangéliumát. Tudjuk jól, hogy Jézus Jeruzsálem falai előtt sírva fakad, látja az ő drága népének, szülőföldjének a szomorú sorsát, látja, hogy a gyűlölet, a hatalomvágy, a szeretet hiánya háborút, pusztulást, halált hoz. Bölcs szavaival, szeretetből fakadó csodáival próbál mindent megtenni, utolsó percig reménykedik, mert szeretné megmenteni az ő szeretett népét. Ezért vonul be az oroszlán szájába virágvasárnapján egy békés szamár hátán, fényes nappal. Vállalja a megalázó nagypénteki színjátékot és oda áll, - Ő, az élet szerzője, - a népe elé, hogy fényes nappal, szabad akaratuk teljes tudatában válasszanak közte és Barabás között. Nem fordít hátat! A keresztút alatt az őt síró asszonyoknak azt mondja, hogy: "ne engemet sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket". Kereszthalála a bűnöst csak akkor menti meg, ha az bűnbánatot tart.



Az elvetett magnak idő kell míg szárba szökken és gyümölcsöt terem, így a bűnök is lassan érlelik a maguk gyilkos, pusztító magvaikat, de ha nem tépjük ki, akkor beérik a gyilkos idő. Izrael elpusztult és a zsidó nép büszkesége, a Mórija hegyén álló második jeruzsálemi templom is elpusztult, helyén mai napig egy mohamedán mecset áll.



Isten, ahogy a természet törvényeit nem írja felül, ugyanúgy az Ő parancsait, a morális törvényeit sem fogja átírni. Világosan megmondta, hogy egyetlen betű sem hagyható el Isten parancsai közül. "Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad." Mt 5,17



A bűn gyilkos mérgét csak az őszinte bűnbánat, szívből jövő jóvátételi képes semlegesíteni, megszüntetni. Hiába mondjuk, hogy Uram, látod, mi ilyenek vagyunk, így szeress bennünket. Igaz, hogy hazudozunk, áskálódunk, gyilkosságra, háborúra uszítjuk egymást, de te csak szeress bennünket így, mert mi nem fogunk megváltozni. Ha nem változunk, ránk köszönt az ítélet napja!! Isten törvényei nem fognak változni, ha élni akarunk ezen a földön, akkor nekünk kell megváltoznunk. Amennyiben bűneinket elhagyjuk és az irgalmas szeretet útjára lépünk, akkor nem csak elmúlik felettünk az ítélet napja, de az Isten gyermekeinek szabadságát, az igazak békéjét, örömét is meg fogjuk tapasztalni, az áldás napja eljön életünkbe.

Szeretettel, Csaba t.



Végezetül imádkozzuk el az 50 zsoltárt, Dávid bűnbánati imáját.

Dávid bűnbánati imája

1. Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára
2. Mikor őhozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Betsabéval vétkezett.
3. Könyörülj rajtam, én Istenem, a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet!
4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5. Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem [forog].
6. Egyedül teellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7. Íme, én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8. Íme, te az igazságban gyönyörködöl, amely a vesékben van, és bensőmben bölcsességre tanítasz engem.
9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál!
10. Hallass örömet és vigasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, amelyeket összetörtél!
11. Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat!
12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem!
13. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem!
14. Add vissza nekem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem!
15. Hadd tanítsam a bűnösöket a te utaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád!
16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene, hogy harsogja nyelvem a te igazságodat!
17. Uram, nyisd meg az én ajkaimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet!
18. Mert nem kívánsz te véres áldozatot, hogy adnék azt, égő áldozatban sem gyönyörködöl.
19. Isten előtt [kedves] áldozatok a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet, oh Isten, nem veted te meg!
20. Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal, és építsd meg Jeruzsálem kőfalait!
21. Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai, az égő és egész áldozat, akkor a te oltárodon áldoznak neked tulkokkal.