Pittsburghban két nagyon kedves hölgy fogadott, Csendes Mária és Oltvai Erzsébet. Nagy szeretettel megmutatták a szép városukat, melyben több híd van, mint Velencében. Ebbe a hegyek közötti, nagy folyok partján lévõ városba, míg virágzott az acélipar ezrével jöttek a magyarok, építettek templomokat, közösségi otthonokat maguknak. Sajnos a kilencvenes években itt is bezártak a vasmûvek, a kohók. A munka elment Kínába, így minden ötödik ember egyik napról a másikra munkanélkülivé vált, de úgy tûnik, hogy ezt a több milliós nagyvárost ez a váltság nem viselte meg annyira mint az Erdélyi iparvárosokat.

A helybeli katolikus iskolába örömmel találkozhattunk az itt élõ Magyarokkal. Kedves vendéglátóinkról, szép városukról, e festõi vidékrõl küldök néhány képet.