A lassan múló 2014-es esztendőt, ha elvinnénk egy komoly szakemberekből álló bizottság elé, úgy gondolom, hogy két nagyon súlyos betegségre utaló tünetre figyelnének fel!

Széteső kezd lenni az élet! A világunkat összetartó erők megrendültek! Az emberek kapcsolatai fellazulnak, nagyon könnyen engedjük el egymás kezét, álmainknak, céljainknak hamar hátat fordítunk! A jelszó, vállrándítás kíséretében nagyon egyszerű. Ha nem megy, akkor ne erőltessük! A dolgokat nem javítgatja már az ember, hanem eldobja és újat vesz. Az emberi kapcsolatokat se beszéljük már meg, nem gyógyítgatjuk, hanem fáradtan - ahogyan Ferenc pápa mondta - "selejtezünk"! Ez a jelenség nem csak a kis közösségek szintjén figyelhető meg, hanem a népek, az államok közt is észrevehető. Országokat, népeket engedünk el, nem akarunk velük fárasztó párbeszédet folytatni, egyszerűbb terroristáknak nevezni őket, hátat fordítani! Félelmetes látni az egyre jobban szétnyíló repedéseket, törésvonalakat, a különféle felekezeti, nemzeti határvonalaknál! 

A másik kór mire talán fel kellene figyelnünk, hogy a kisebb - nagyobb közösségeink kezdenek elszürkülni! Világunk veszti el a színét, elsötétedik! A társadalmunkban a harag, a gyűlölet, a másikról való rossz gondolat, szó-beszéd lassan kezd elfogadottá válni, sőt már az emberi bölcsesség jelének véljük, ha valaki a mások szennyesében turkál. Azt vélik okos, megbízható embernek, aki egyre több rosszat, mocskot tud mondani társáról, a társadalmunkról, egyházi, világi elöljáróinkról, egyszóval mindenkiről! 

A Jóistennél, ha gyógyírt keresnénk ezekre a gondokra , gondolom, hogy ugyanazt a kezelést adná világunknak, mind kétezer évvel ezelőtt! Isten válasza a bűnben széthulló családok, közösségek, társadalmak imájára egy mosolygós kisbaba, a betlehemi Kisded! 

Krisztus ahogy megszületik, jönnek az egyszerű pásztorok, a bölcs napkeleti királyok, s karácsony éjszakáján mindenki boldog, otthonra talál! Nem csak megfogják egymás kezét a betlehemi kisded jászla mellett, hanem jobbakká válnak, nagylelkűen ajándékokat adnak, megszépülnek, kivilágosodnak ezek az emberek! 

Milyen jó lenne, ha mi is a Gyermek Jézus közösséget teremtő, a másikat jobbá tévő bizalmával, lelkületével tudnánk jelen lenni ott, ahol élünk! Ne válogassunk az emberek között előítéletektől vezetve, hanem alázattal szeressük őket, és a csodák földjére fogunk lépni! Merjük azokat, kiket mindenki rossznak tart, kedves mosollyal, jó szóval megszólítani! A bizalom, a jóság tavaszi meleg napfény, képes a fagyos lelket sokszor pillanatok alatt átjárni, virágba borítani. A jó emberek megszokták, hogy velük jók a társaik, de a kötekedő, önző, durva emberek számára mindenki sajnos csak fagyos tükör, azt mutatják vissza amit látnak, s így azt hihetik, hogy mindenki rossz, kapzsi, bűnös, de ha mi nem tükörként viselkedünk, hanem jósággal fordulunk feléjük, akkor csodák történnek, ők kezdik visszatükrözni a mi mosolyunkat, hordozni bizalommal az életet adó Krisztus drága vonásait! 

Csaba t.