2017. március 28. – Kedd

Bővebben: 2017. március 28. – Kedd„Uram! Nincs emberem....." Oly sokfelől hallható ez a kiáltás! Sok magányos ember van aki szenved, akin nincs ki segítsen! Sok-sok gyermek némán, egyetlen könnycsepp nélkül sikolt, kéri, hogy segítsünk! Megsebzett tájak, romos épületek is némán kiáltanak, segítségünket kérik! Egész népek, nemzetek kiáltanak igazságos, szabadságunkat tiszteletben tartó béke után, biztonságot adó szervezett rend után, őszinte, vigasztaló, igaz emberi szó után!
Csodálom Jézus magatartását, megszakítja az útját, szerényen odamegy az emberhez és megszólítja: „Akarsz-e meggyógyulni?” Igen, Jézus kilép a saját világából és felkínálja a segítségét, nem tör ajtóstól az emberre, s mikor az segítséget kér, akkor minden fölösleges szöveg nélkül, a 38 éve béna emberhez így szól: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!”
Adná az Isten, hogy önmagunkba zárt önző világunk falait áttörve, felfedezzük a körülöttünk lévő, segítség után kiáltó testvéreinket, meghalljuk az ők sokszor hangosan ki sem mondott panaszát, és erővel, lendülettel, az ők segítségükre tudjunk lenni! Sokan némák, nem merik, nem tudják kimondani, talán meg sem tudnák fogalmazni azt, ami fáj nekik, csak szenvednek magányosan! 
Bethesda mindenütt ott van, a környezetedben lévő, segítséget kérő testvéredhez indulj el most! Igen, ezt az elmélkedést elolvasva, állj fel és indulj el, vagy legalább telefonon hívj fel valakit, kinek a te szavad, vigasztaló bátorításod örömet okoz! Lépj ki önzésed magányából, azok közül a falak közül, melyről azt hiszed, hogy megvéd, de mely csak megfojtja szeretetre, jóságra, örömre szomjazó lelkedet, és tégy jót szeretetből!
Jó utat, 
Csaba t. 
Kép: Petrozsényben, a Jézus Szívéről elnevezett gyermekvédelmi otthonunkban van egy kommunizmus alatt meggyalázott szétvert kápolna. Hosszú évekig itt tartották a bányászoknak az ateista nevelést, aztán romoson magára hagyták! A kápolnát kitakarítottuk, de úgy érezzük, hogy Isten azt akarja, hogy rendbeszedjük, felújítsuk, hogy legyen a Zsil völgyi magyaroknak egy diszterme, ahol nem csak imádkozhatnának, hanem egy - egy előadást, színdarabot is tarthatnának! Nekem ez a meggyalázott kápolna is szótlanul segítség után kiált!!
A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok, sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!  Nincs emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én odaérek, már más lép be előttem.”  Jézus erre azt mondta neki: „Kelj  föl, vedd ágyadat, és járj!” Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a meggyógyított emberre:  „Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned.”  Ő
azonban így válaszolt  nekik: „Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított emberrel, és  ezt  mondta  neki:  „Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!” Az  ember  elment,  és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

2017. március 27. – Hétfő

Bővebben: 2017. március 27. – Hétfő„Melyik órában lett jobban?” Időnk kevés! Mennyire használom ki az időt?! 
Jézus Krisztus, a három évnyi nyilvános működés "idejét" hihetetlenül jól kihasználta! Végzi a munkáját, közösséget alapít, tanít, gyógyít, bejárja egész szülőföldjét! Ott alszik ahova befogadják, azt eszik amivel megkínálják, de bármerre is megy, emberek gyógyulnak, talpra állnak, kiegyenesednek a gerincek, mosolyra igazodnak az arcok, és megfogják egymás kezét az emberek! 
Krisztusnak, az időt bölcsen kihasználó szép vonása felragyog az én életemben, arcomon? Vagy én csak rohangálok maradandó "csodák" nélkül, ülök ernyedten álmok, tervek hiányában!? Ki tudja hány év, nap, perc van még hátra az életünkből!?
Feladataink végzésére bátorítva, 
Csaba t. 
Kép: A Szászkézdi óra valóban az idő múlását mutatja.... elmúlt az idő felette....
Egy alkalommal  Jézus Szamariából  Galileába ment.  Jóllehet maga  mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn  Galileába érkezett, az  ottaniak szívesen  fogadták.  Látták ugyanis  mindazt,  amit  Jézus az  ünnepek alkalmából  Jeruzsálemben cselekedett,  mert ők  is  ott voltak az ünnepeken. Így  jutott el Jézus újra  a galileai Kánába, ahol  a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban  egy királyi  tisztviselő,  akinek a  fia  megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment  hozzá, és kérte: jöjjön  és gyógyítsa  meg a fiát.  A gyermek  már halálán  volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”  A királyi tisztviselő azonban  így szólt:  „Uram, jöjj,  mielőtt meghalna  a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj  csak! Fiad él.” Hitt az ember  Jézus szavának, és  elment.  Még  útban volt  hazafelé,  amikor  eléje  futottak szolgái, és  kijelentették,  hogy a  fia  él. Megkérdezte  tőlük:  „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap  déltájban hagyta el a láz.”  Az apa visszaemlékezett, hogy abban az  órában mondta neki Jézus: „Fiad  él.”  Erre hitt ő maga, és vele  egész házanépe. Ez volt Jézus második  csodája,  amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Bővebben: 2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja„Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.”  Miért nem lehet örvendeni annak, hogy egy vak meggyógyul és lát? Miért komplikálódik el az, ami olyan egyszerű? 
Iskolába menni fáj a lábam, hazajönni nem fáj semmi - mondta csillogó szemmel a nagy igazságot a dévai otthonunk egyik apró gyermeke! Még a nagyobb kamaszok is zokszó nélkül képesek rövid idő alatt hosszú szövegeket kívülről megtanulni, játszva előadni egy - egy színdarabot, de az iskolába egy - két szakasz versnél, vagy egy képlet elsajátításánál lefagynak, és sokszor minden olyan erőltetett, torz lesz! Miért van ez így? A gyermek kíváncsi, jó tanulni, jó tanítani, de akkor ami ilyen egyszerű, az miért kuszálódik össze, miért lógnak az órákról a gyerekek, s érzik sokszor úgy, hogy ők és a tanárok nem egy csapatban játszanak? 
Talán mi tanárok, nevelők több játékosságot, vidámságot kellene az óráinkba belelopnunk, s ti gyerekek jó lenne ha megpróbálnátok az iskolában eljátszani jókedvvel, akár egy színdarabban előadni a nagyszerű, figyelő, kíváncsi diákot! A jó tulajdonságokat erényeknek nevezzük, ezek tudatos gyakorlása, elsajátítása nagyon fontos! Próbáljunk meg jók lenni, figyelni, hiszem, hogy néhány próbálkozás után már tökéletesen fog menni! A tudatosan vállalt, gyakorolt jó tulajdonság, szép erények lassan beépülnek személyiségünkbe, ez a jellemnevelés, önmagunk tudatos felépítése! 
Új hét, új lehetőség, fussunk neki a tanulásnak, tanításnak, világunk érdekes, csodálatos titkainak felfedezésének, önmagunk formálásának, nevelésének! Hiszem, ha komolyan erőlködünk, ledőlnek a bennünket elválasztó, sötétséget jelentő falak, s egy olyan csodálatos tájra juthatunk, melyet jó bebarangolni, hol öröm embernek lenni! 
Bizalommal, 
Csaba t. 
Kép: Szent László élete, előadják a Csíkszentsimoni Szent László Otthon diákjai
Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált  a nyállal,  a sarat a  vak szemeire  kente, és  így szólt hozzá: „Menj, mosakodj  meg a Siloe  tavában.” Siloe annyit  jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik  azelőtt koldusként ismerték,  így szóltak: „Nem  ez az, aki itt  ült és koldult?”  Egyesek azt mondták,  hogy: „Ez az!”  Mások pedig: „Nem, csak hasonlít  rá.” Ő azonban  kijelentette: „Én vagyok  az.”
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz.  Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált  és megnyitotta a vak szemét,  szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett  látni.
Ezt válaszolta: „Sarat tett  a szememre, megmosdottam,  és most látok.”   
A farizeusok közül egyesek  megjegyezték: „Nem  Istentől való  az az  ember, hiszen nem  tartja meg  a szombatot.”  Mások azonban  így szóltak:  „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.
Azután újból  faggatni  kezdték  a  vakot: „Te  mit  gondolsz  arról,  aki megnyitotta szemeidet?”  Ő  azt  felelte: „Hogy  próféta!”  A  zsidók  ezt felelték neki: „Te oktatsz minket,  aki mindenestül bűnben születtél?”  És kitaszították őt.
Jézus  meghallotta,   hogy   kitaszították.   Amikor   találkozott   vele, megkérdezte tőle:  „Hiszel-e az  Emberfiában?” Ő  így válaszolt:  „Ki  az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.
Azután Jézus  ezt  mondta: „Ítélkezni  jöttem  e világra,  hogy  akik  nem látnak, lássanak, és akik  látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt  néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte:  „Csak nem vagyunk mi is  vakok?”
Jézus így  felelt:  „Ha vakok  volnátok,  bűnötök  nem volna.  De  ti  azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

2017. március 25. – Szombat

Bővebben: 2017. március 25. – SzombatNapi evangélium – 2017. március 25. – Szombat
Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Isten egyedül is megválthatta volna a világot, de milyen szép, hogy Ő csapatot formál, megszólítja Máriát, Szent Józsefet, az apostolokat, a tanítványokat, hívja, kéri őket, hogy segítsenek jobbá, szebbé tenni a világot! Jézus számára nem csak a názáreti szeplőtelen szűz, de a bűnös Zakeus, Mária Magdolna, az idős Nikodémus, vagy a sírokhoz kiláncolt, senkinek nem kellő garadai ördöngös is kell, ők is jók! Az elesett ember is alkalmasak, a teremtés továbbvitelében, lám a mester kezében az eldobott kő szegletkővé válik! Jézus Krisztus nagy szeretettel  hívja a kortársait, s általuk mindannyiunkat: "gyertek hozzám mindnyájan.... felüdítelek titeket.... gyertek, mert az aratnivaló sok, a munkás kevés!
Máriának a nagysága, méltósága, hogy "igent" mond a hívásra, társa lesz Istennek a világ megváltásában! Ugyanez a szép lehetőség mindannyiunk számára megadatott, Teremtőnkkel egy asztalhoz ülhetünk, imádságos szeretetben fürkészhetjük Istenünk akaratát, és gyönge vállunkkal mellé állva társai, partnerei lehetünk világunk továbbteremtésében! Igazi nagy kaland, kihívás Jézus Krisztussal együtt élni, dolgozni a mindennapokban, úgy ahogy Mária, Szent József is tette a názáreti kis házban kétezer évvel ezelőtt!
Éljünk a lehetőséggel, s az ajtónkon kopogtató Úrnak, Mária példájára mi is mondjunk alázattal igent, minden kicsinységünk, gyengeségünk ellenére is! Teremtőnk elég hatalmas ahhoz, hogy akár egy törött kis ceruza csonkkal tovább írja szent Fia szép evangéliumát!
Mária gyermeke nem veszhet el! 
Szeretettel, 
Csaba t. 
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” 
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” 
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” 
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

2017. március 24. – Péntek

Bővebben: 2017. március 24. – PéntekA leglényegesebb kérdésben az emberek egyetértenek és igazat adnak Krisztusnak, de mégse a szeretet parancsa szerint élnek!? Miért?
Sajnos, bár mi nem megyünk ki negyven napra a pusztába, a gonosz azért bejön hozzánk és ugyan úgy ahogyan Jézust, minket is megkísért! Megkísért a fogyasztás bűnével: mond ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré, és te habzsolj, fogyassz! Megkísért a birtoklás bűnével: ha leborulsz előttem, mindent neked adok, az egész bevásárló központ a tied lesz, és végezetül a hatalom bűnébe is bele próbál rángatni: dobd le magadat a templom tornyából, az angyalok felfognak, a tenyerükön hordoznak, te meg nagy leszel, sztár, híres ember! Igen, a gonosz mindannyiunkat megkísért, és sajnos mi nem tudunk nagyon sokszor ellene mondani a kísértőnek, és a mohóság, a kapzsiság, a bírvágy, a hiúság, a hatalomvágy és a többi bűnös vágy letérít az általunk is jónak látott, kitűzött útról!
Nagyböjtben éppen ezért, nem elég a bűnbánat, hanem ezeket az alattomos, sunyi vágyakat is fel kell fedezzük önmagunkban, s akár az orvos a begyulladt vakbelet, könyörtelen határozottsággal ki kell vágjuk az életünkből! Ha a szeretet parancsát akarjuk követni, akkor csak annyit kell a tányérunkba mernünk, amennyi szükséges és elégséges az életünk fenntartásához, annyi anyagi dolgot vásároljunk össze, rakjunk a hátizsákunkba, amennyire szükségünk van, mert mindazt mit birtoklunk, hurcolnunk is kell magunkkal, és végezetül az uralkodás helyett a testvéreink tudatos szolgálatát kell vállaljuk! A szeretet útján nehéz elnehezedett, elhízott testtel, anyagi dolgok közt botorkálva, hatalom után sóvárogva menni! Ne feledjük, a fölösleges kilók, terhek lehúznak, a szegénység szabaddá tesz, és az egyszerű, szolgáló, tudatosan vállalt kisebb testvérség felemel, megszentel, testvéreid kedves barátjává tesz!
Szeretettel, 
Csaba t.
Abban az  időben egy  írástudó  megkérdezte Jézustól:  „Melyik az  első  a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az  Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes  elmédből és  minden erődből!  A második  hasonló ehhez:  Szeresd  felebarátodat,  mint  önmagadat!  Ezeknél  nincs  nagyobb parancsolat.”
Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő  az Egyetlen, és  hogy  rajta kívül  nincs  más. És  azt  is, hogy  őt  teljes szívünkből, teljes elménkből és  teljes erőnkből szeretni,  embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy  véres áldozatnál.”
Jézus az  okos  felelet hallatára  megdicsérte:  „Nem jársz  messze  Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34

2017. március 23. – Csütörtök

Bővebben: 2017. március 23. – CsütörtökSokszor csodálkozok, hogy milyen bátran, vagy inkább vakmerően, elővigyázatlanul éljük életünket?! Úgy teszünk, mintha se testünket, se lelkünket semmi veszély nem fenyegetné, pedig a szentírás figyelmeztet: "Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben." I Pét 5,8
Sajnos kórházakat, a börtönöket, nyomornegyedeket járva azt látom, hogy milyen könnyen jégre mehet az ember, hogy milyen könnyen testét is, lelkét is veszélybe sodorhatja! Az árva gyerekek szüleit, rokonait megismerve sajnos sok sok fájdalmat láttam, emberi tragédiát megismertem!! Anyánk az egyház tanítása alapján hiszem és vallom, hogy a gonosz Sátán létezik, s tudatosan rosszat akar nekünk, és sajnos, ha nem vigyázunk egymásra és magunkra akkor ártani is tud nekünk, mérhetetlen fájdalmakat okozva, elpusztít örökre bennünket!!!
Az apostollal mondom: "Kedveseim, ....  félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket!" Fil 2,12
Szeretettel,
Csaba t. 
Egy alkalommal Jézus egy  néma emberből űzött ki  ördögöt. Amint az  ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak,  az ördögök  fejedelmének  segítségével űzi  ki  az ördögöket.” Mások próbára  akarták tenni,  és égi  jelet követeltek  tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és  így szólt hozzájuk: „Minden  önmagában meghasonlott ország elpusztul, és  ház házra omlik.  Ha a sátán  önmagában meghasonlott, hogyan állhat  fönn az  országa? Ti  ugyanis azt  mondjátok, hogy Belzebub  segítségével  űzöm  ki  az ördögöket.  Ám  ha  én  Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a  segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával  (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban,  amíg el  nem  jön az,  aki  erősebb nála.  Ez  legyőzi, elveszi fegyverzetét,  amelyben bízott,  és  szétosztja a  zsákmányt.  Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.”
Lk 11,14-23

2017. március 22. – Szerda

Bővebben: 2017. március 22. – SzerdaNagyon jó határozatot hoztunk, mikor úgy döntöttünk, hogy Szent László királlyal elindulunk a boldogságra vezető parancsolatok útján!! Jézus Krisztus tudatosan vállalja és számunkra is kötelezővé teszi Isten parancsait! "Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad."
A 10 parancs, annak minden része, - ha valóban boldogok akarunk lenni már itt a földön is -, akkor kötelező! Fogadjuk el, tanulmányozzuk és tartsuk meg Istenünk drága ajándékát, melyet a szentírás megőrzött nekünk!
Szeretettel, 
Csaba t. 
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt
nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.”
Mt 5,17-19
Megosztom a magyar katolikus püspöki konferencia hivatalos kiadásában a tíz parancsolatot: 
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a valláserkölcsi élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és embertársai iránti kötelességeit összegzi. érvényessége minden időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17). 
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! 
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma kizárólagosságának elismerése. 
II. Isten nevét hiába ne vedd! 
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének (és általában az isteni dolgoknak) tisztelete. 
III. Az Úr napját szenteld meg! 
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt) Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszünetet tartunk! 
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti törvényekkel: 
IV. Atyádat és anyádat tiszteld! 
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól elválaszthatatlan. 
V. Ne ölj! 
Minden ember élete szent. Az egészség is Isten ajándéka. így kell őriznünk magunk és mások életét. 
VI. Ne paráználkodj! 
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván, mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló legbensőbb rejtett valósága. 
VII. Ne lopj! 
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a parancs. 
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy! 
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet. 
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd! 
X. Mások tulajdonát ne kívánd! 
Az igaz cselekedetek mellett az igaz érzések, gondolatok, vágyak is az isteni akarat teljesítéséhez tartoznak.
www.uj.katolikus.hu

2017. március 20. – Hétfő

Bővebben: 2017. március 20. – HétfőSzent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
Oly sok érték, csillogó- villogó kincs forog, gomolyog körülöttünk, lármás hangzavarba reklámozzák magukat, vajon melyik után nyújtsam ki a kezemet!  
Szent Józsefnek többször is kellett döntenie, és ő mindig a megfogant, megszületett gyermek mellett, az élet mellett,  Jézus Krisztus mellett döntött, mert a családja, a fogadott gyermeke védelme, szolgálata mindennél fontosabb számára!! Mikor Egyiptomba menekülnek, képes mindent: otthont, barátokat, a "munkát" hátrahagyni, mert veszélyben van a gyermek, az élet, útrakelnek, mert Szent József lefontosabb kincse az ő drága családja!!!! 
Legyen Szent József a példaképünk, merjünk mi is  néma konoksággal, az élet mellett dönteni, válasszuk a gyermekáldást, legyen minden döntésünkben, a halhatatlan lélekkel rendelkező, az örök életben velünk tartó családunk az első!!
Az életet szolgálva,
Csaba t. 
Dávid utódai közül Jákobtól született  József, aki jegyese volt  Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így  történt:
Anyja, Mária jegyese  volt Józsefnek. Mielőtt  azonban egybekeltek  volna, Mária gyermeket fogant méhében a  Szentlélektől. Férje, József igaz  ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni.  Ezért úgy határozott, hogy  titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd  Máriát, mert a benne  fogant élet a  Szentlélektől van. Fiad  születik majd,  akit Jézusnak nevezel,  mert  ő  váltja  meg  népét  bűneitől!”  Amikor  József felébredt álmából,  úgy cselekedett,  amint az  Úr angyala  megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a

2017. március 19.- Nagyböjt 3. vasárnapja

 Bővebben: 2017. március 19.- Nagyböjt 3. vasárnapja
„Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött.." Jn 4, 40
A legfontosabb ebben az életben az Istennel való személyes kapcsolat!! Ez a kapcsolat fontosabb a betevő falatnál, hisz akár a gépkocsi vezetőt a GPS az úton, Teremtőnk úgy szeretne vezetni bennünket a mindennapi életben! Lelkiismeretünk által az Isten jóra int, a rossztól visszafog, bátorit és korhol, utat, irányt mutat, tisztán látást és erőt ad gyermekeinek!! Hogy mit szeret rajtunk? Nem tudom, de tanulmányaim, tapasztalataim alapján bátran állítóm, hogy feltétel nélkül szeret! Isten szereti, ha a hitünk karjaival bele kapaszkodunk, bízunk benne, imádkozva újból és újból felkeressük, nyűgös gyermekekként bekopogtatunk, keressük a társaságát!! Ez a személyes találkozás, kapcsolat a legnagyobb érték életemben, s ha majd eljön a halálom órája ezt a hitet szeretném mind legdrágább örökséget szeretteimre hagyni!!
Szeretettel, 
Csaba t. 
Kép: Keresztek a Hargitán
Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, köze ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.
Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: Adj innom!, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.” Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”
Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni!”
Jézus így szólt: „Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony ezt felelte: „Nincs is férjem!” Mire Jézus: „Jól mondod, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem a férjed. Ezt helyesen mondtad.” Ekkor így szólt az asszony: „Uram, látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”
Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”
Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Tanítványai éppen visszaérkeztek, és meglepődtek, hogy asszonnyal beszélget. De nem kérdezte meg egyikük sem: „Mit akarsz tőle?”, vagy: „Miért beszélgetsz vele?” Az asszony pedig otthagyva korsóját, elsietett a városba és elmondta az embereknek: „Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje. Közben a tanítványok megkínálták őt: „Mester, egyél!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Van nekem olyan ételem, amelyről ti nem tudtok!” Erre a tanítványok kérdezgetni kezdték egymást: „Talán valaki hozott neki ennivalót?” De Jézus megmagyarázta: „Az én ételem az, hogy megtegyem annak akaratát, aki engem küldött, és hogy befejezzem az ő művét. Ugye, azt mondjátok: Még négy hónap, és itt az aratás. Íme, én azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a földeket, aranysárgák már, készek az aratásra. Az arató elnyeri most jutalmát: Begyűjti a termést az örök életre, hogy aki vetett, együtt örülhessen azzal, aki arat. Mert igaza van a közmondásnak: Az egyik vet, a másik arat. Én azért küldtelek titeket, hogy learassátok, amivel nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.”Abból a városból, a szamaritánusok közül sokan hittek benne, mivel az asszony tanúsította: „Mindent elmondott, amit tettem.” Mikor azután kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”
Jn 4,5-42

2017. március 18. – Szombat

Bővebben: 2017. március 18. – SzombatTékozló fiú!! Nagyon szép ez a történet, de én azon gondolkodom, hogy miért kell e világon oly sok tékozló fiúnak lenni!! Akármerre nézek, szétroncsolt életek, szépen induló, majd darabokra tört  karrierek, családok, közösségek és aztán fotózunk, drótozunk, szilánkjaiból összetákolunk mindent!!
Fegyházakba, börtönökbe járok, kórházakat látogatok, az árvaházaink által nagyon mélyen ismerem a társadalmunk szövetét és félelmetes az a mérhetetlen fájdalom, kin, mit mi emberek saját magunknak és egymásnak okoznak!! Isten irgalmas, és arra tanit, hogy hetvenszer - hétszer bocsássunk meg egymásnak, ez igaz, sokszor sokan meg is tesszük, de attól még értelmetlenül szenvednek a gyermekek, a családok..... A romániai börtönökben 17-18 naponta megöli magát egy - egy rab, de Magyarországon is egy egy falunyi ember lesz öngyilkos évente!! Felvidéken a héten temettek egy katolikus papot mert 54 -évesen felakasztotta magát!! 
Ma azért imádkozzunk együtt közösen, hogy ne legyen szükség nagylelkű, bűnöket megbocsájtó apákra, anyákra, gyermekekre!! Istentől alázattal kérjük, hogy őrizzen meg a szeretet, a tisztességes becsület útján, ne hagyja el senki se tudva, se akarata ellenére a boldogságra vezető, életet adó parancsolatok közül egyiket sem!! Határozzuk el magunkat, hogy mi se kis dolgokban, se nagy dolgokban nem leszünk tékozló gyermekei mennyei Atyánknak! Ne hagyjuk, hogy a gonosz lélek játékszerei legyünk, fogadjuk meg térden állva, hogy mi szomorúságot, fájdalmat, szenvedést soha senkinek nem fogunk okozni!!
Bizalommal, 
Csaba t. 
Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  „Ez  szóba  áll bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük”  –  mondták.  Jézus  erre  a  következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szóit  apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben – mondta –,  én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki;  Atyám, vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú megszólalt: „Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz.”  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
„Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  –  felelte  a  szolga.  Erre  az idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött, hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
Lk 15,1-3.11-32

2017. március 17. – Péntek

Bővebben: 2017. március 17. – Péntek"Az Isten országát ... olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” Mt 21, 45
Isten oltáron mindig van élő virág!! Itt a tavasz!!! Gyertek díszítsük illatos, tarka virágdíszbe drága szülőföldünket!! Tegyük Isten számára kedves hellyé, otthonná, oltárrá házunkat, udvarunkat, kertünket, ezt a földet, melyen Teremtőnk akaratából élnünk adatott!! Ne foglalkozzunk a sötétséggel, a mindig károgó, mindent leszóló, kritizáló félelmet zűrzavart akaró emberekkel, hadd sípoljanak, mi ültessünk virágot, finom gyümölcsöt termő bokrokat, fákat, ezzel is hirdessük, hogy hiszünk a kibontakozásban, az élet Urában!
A föld porából feltörő minden egyes szép virág, ég felé mutató facsemete a Teremtőjéhez felnőni képes ember reményét hirdeti! Te életet adsz az általad elültetett virágnak, fának, s ő létével, bontakozó szirmaival, égfelé mutató hajladozó zsenge kis ágaival nemcsak táplál, de reményt, bizalmat is ad neked, s így egymást támogatva, segítve növekedünk a szeretetben, világunkat Teremtőnk színe elé vezető szentségben!
Bármilyen apró magból is indul az életünk, kicsinységünk ellenére is, hivatásunk elindulni és nagyra nőve, jóillatú szépségünkkel, ízletes, tápláló gyümölcseinkkel környezetünket megajándékozva, az eget átölelni, Jézus Krisztus kitárt karjai között otthonra lelni!
Szeretettel, 
Csaba t.
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték.
Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

12 tavaszi tipp

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

„Hitünkkel, e misztikus két karral Istent keressük, akit akár a saját, akár az egyházunk, akár a népünk legmélyebb zsákutcájában is meglelhetünk, hogy átölelhessük.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)

Ma 2017. március 29. szerda, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Ő is tanult, játszott...

Az emberséget nem úgy vette magára, mint egy álruhát, hogy aztán Fanthomasként járkáljon köztünk, hanem valóságos ember volt.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube