Emlékszem, hogy milyen lelkesen énekeltük a hetvenes években: "Arra születtünk, hogy a Föld sebeit begyógyítsuk....!" És nemcsak énekeltük, hanem hittük is, hogy valóban az a dolgunk, hogy ezt a földgolyó nevű anyaföldet szebbé, tisztábbá, rendezettebbé tegyük! Ez volt az álmunk, a célunk, hittük, hogy képesek leszünk ezt el is érni és ebben, hogy őszinte legyek, még az a fene diktatúra sem zavart nagyon! 

Most szabadság van, azt tehetünk amit akarunk, de mégis mintha kiveszett volna belőlünk ez a másikhoz való lehajló jóság!! Mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk mondjuk önérzetesen, de nem lenne jó elfelejtenünk, hogy a mi példaképünk, Jézus Krisztus ott hagyta a kényelmes mennyek országát és emberé lett, vállalta a sorsunkat, hogy segíthessen rajtunk! Szolidaritás, jóság, segítőkészség olyan szép vonások, melyeket büszkén magunkénak vallunk, igazi Hungarikumok, nem lenne jó ha most sárba taposnánk!!

Biztos, hogy hatalmas traumát hagyott bennünk Mohács, a sok sok török, tatár dúlás. népünkre innen is - onnan is gyilkos erővel rátörő idegen nagyhatalmak, de mindezek ellenére nem szabad hagynunk, hogy a szeretet és a jóság szomorúan kiosonjon életünk hátsó ajtaján, míg szívünk főterén a félelem, a harag, a gyűlölet ver tanyát!

Bármi is történik, nekünk tudnunk kell, hogy minket nem a templomaink, a nyakunkban logó keresztek, szertartásaink tesznek keresztényé, Krisztus követőké, hanem Jézus Krisztus szép, évezredeken át tisztán ragyogó erényei! A kereszténységet nem az pusztítja el, aki felrobbantja a templomainkat, vagy lefejezi a papjainkat, hanem az aki kiirtja belőlünk a szeretetet, a jóságot, a párbeszédre való készséget, aki kilúgozza az emberekből Krisztus által földre hozott szép erényeket!

Szeretettel, 

Csaba t.