„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Édesanyámmal elhagytuk a kórházat, ahol mindent megtettek érte, ahol szakszerűen, lelkiismeretesen kezelték, s ahol több mint egy évvel meghosszabbították az életét.... 
Kijöttünk a kórházból, a papírokat sikerült elintézni és csendben elindultunk haza, édesanyám szülőföldjére! Csíkszeredába, kint a régi temetőben édesapám már több mint ötven éve várja a feleségét! Itt ebben az áldott földben nyugszanak édesanyám drága szülei, sok - sok felmenő kedves rokona! Jó társaság, igaz, becsületes székely emberek!!