Remetei házaspár - Hiszek az Isten-teremtette világ jóságában

Az újesztendőben mindnyájunknak az Isten által teremtett világ jóságában való bizalomra van a legnagyobb szükségünk. Az alábbi történet az én szívemet reménnyel, bizalommal, hittel töltötte el. Ezért is szeretnélek megajándékozni ezzel a kis, még vége nincs történettel, amelyben te is szereplő lehetsz.

Az újesztendőben mindnyájunknak az Isten által teremtett világ jóságában való bizalomra van a legnagyobb szükségünk. Az alábbi történet az én szívemet reménnyel, bizalommal, hittel töltötte el. Ezért is szeretnélek megajándékozni ezzel a kis, még vége nincs történettel, amelyben te is szereplő lehetsz:


Nagyon eldugott székelyföldi tanyáról került hozzánk négy nagyszerű gyerek. Az 5-10 év közötti gyerekek nagyon hamar beilleszkedtek, és egyetlen zokszó sem volt a hosszú tanév alatt. Engem nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi van a gyermekek szüleivel, hisz tudtam, hogy apjuk anyuk él, ezért a nyári vakáció első napjaiban elindultam a gyerekekkel, hogy felfedezzem ezt a családot. Valóban expedíció lett a családlátogatásból, mert kiderült, hogy bár száraz idő, mégsem lehet még a kisbusszal sem megközelíteni ezt a 20-25 családi házból álló, a csodaszép gyergyói tájban megbúvó tanyát, annyira rosszak az utak. Aztán az is kiderült, hogy ezekhez az emberekhez még nem jutott el sem a villanyáram, sem semmi abból, ami nekünk a huszonegyedik századot jelenti.


Kopogtam az ajtón, a gyerekek mögém bújtak, megjelent az apa, borostásan, gyűrötten, egymagában. Kiderült, hogy az édesanya megszökött. Biztos voltam, hogy nem jó dolgában hagyta el a családi házat. Elkezdtem biztatni az apát, hogy menjünk, keressük meg az anyát. Nagyon röviden kijelentette, hogy ő nem megy semerre, mert „tudja az asszony a haza vezető utat maga is”.


A gyerekekre néztem, éreztem a félelmet bennük, és csendesen csak annyit mondtam, hogy akkor nem fogom itt hagyni a gyerekeket. Végül is elindultunk, anyát keresni a gyermekekkel, a magában dúló-fúló apával. A keresésünk eredménnyel járt, megkerült az édesanya. A két felnőtt – elég hangosan – elkezdte keresni, hogy ki is a felelős a szakításért. A gyermekek hozzám bújtak, s előbb szepegtek, majd sírtak. Nagyon tehetetlennek éreztem magam. Megfogtam a kis csöppségek kezét, s arra kértem őket, hogy imádkozzunk, ebben a kilátástalan helyzetben hívjuk Istent segítségül.


Döbbenetes volt a hatás! Előbb az édesanya hallgatott el, és fogta meg a gyermekei kezét, majd egy-egy gyermeki kéz tétován belesimult az édesapa izmos markába, s így bezárult a kör. Az apa a földet nézte, aztán csendben ő is elkezdte mondani velünk, hogy:


„Most segíts meg Mária, ó irgalmas Szűzanya,

Keservét a búnak bajnak eloszlatni van hatalmad,

Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem szűnik meg,

Hű imáit gyermekidnek nem, te soha nem veted meg…”


Elmondtunk, megállás nélkül nagyon sok imát. Éreztem, hogy lassan felszakadozik a gonosz jelenlétének sötétje, és szinte érezhetővé vált a csendes béke, mely kiáradt az együtt imádkozó családra. Az apára néztem, és biztattam, hogy térdeljen le a családja előtt és fogadja meg, hogy többet nem iszik. Az a szikár kemény székely, térden, könnyekkel a szemében mondta utánam, hogy: „Isten engem úgy segéljen, többet nem iszok, és nagyon fogom szeretni gyermekeimet, feleségemet…”. Utána az édesanyát biztattam, hogy térdeljen ő is le, és ő is fogadja meg, hogy szeretni fogja a családját, és nem fog veszekedni a férjével, még ha igaza lesz, akkor sem. Sírva mondta utánam az eskü szavait. Na most béküljenek ki, biztattam őket: ők megölelték egymást, a gyerekek is sírva hozzájuk bújtak, de ezek már a tiszta öröm könnyei voltak, és nem csak a gyermekek szemében.


Megígértem, ennek a családnak, hogyha megmaradnak a józan szeretet útján, szerzek nekik munkahelyet. Jó volt a nyár folyamán újból meglátogatni őket. Rend és szeretet fogadott a házban. Így az ősszel vettünk három tehenet. Egy kedves ismerősöm, aki visszakapta a kommunisták által elvett birtokát, átengedte, hogy mi ott gazdálkodjunk. Így a szeretet, s a kiengesztelődés szült egy farmot, mely mindnyájunknak jót hozott. Isten műve mindenki számára örömet, fényt jelent. A gyermekeinknek van friss tehéntej, a házaspárnak van becsületes munkája, a hátszegi földbirtokosnak megvan az a tudata, hogy nem üresen, hiába áll és porlad a nagynehézség által visszakapott birtok, hanem hasznot hoz a szegény sorsú gyermekeknek. S remélem, hogy a jóságáért ő is megkapja százszorosan azt, amit Isten nevében nekünk adott. Szívből remélem, hogy lesznek majd olyanok, akik számára örömet jelent az, hogy még egy-két tehenet vegyenek ennek az újraszületett családnak, hogy így bőségesen jusson tej minden gyerekünk poharába.


Az Isten által teremtett világ jó! Sajnos a gonosz lélek sokszor szétrobbantja ezt a csodás mozaikot, világunkat. De ha alázattal, szelíd türelemmel elkezdjük egymás mellé rakni a részeket, az élő Isten arca válik láthatóvá.


Szívből kívánom, hogy az újévben, a 2004-es esztendőben, fáradozásotokban, munkátokban fedezzétek fel Isten jóságos vonásait, életet adó jelenlétét.



Csaba t.

Szerző: (Translated by Zsuzsanna Pető)