Mi történt Tuniszban? Egy fiatal ember próbált magának egzisztenciát, megélhetést keresni, ezért tanult, majd kis üzletet indított be. A hatóság, kinek az lenne a dolga, -a miniszterektől lefelé-, hogy segítsen, irányítsa tanáccsal, jósággal a kibontakozásban, boldogulásban akár ezt a fiatal embert is, arrogánsan, durván megbüntette, megalázta őt. A hatóság tettére válaszként, e fiatal ember - kinek a nevét azt gondolom, hogy nem csak az arab világ fogja megtanulni, - megalázva, kilátástalanságában egy végzetes tettre szánta el magát.

Leöntötte gyúlékony anyaggal, majd felgyújtotta saját magát. Szörnyű tettével, bár ő maga biztos, hogy nem is gondolta, lángra lobbantotta hazájában, a korrupt, az emberek vérén élő bürokráciát, azt a hatalmat, mely azért jött létre, hogy szolgáljon, de amelyik letér erről az útról. Tettének következményeként, elképzelhetetlenül gyorsan elindult az arab világban egy lavina, mely egymás után sodorja el azokat a hatalmakat, melyek nem jóságos, szolgáló szeretettel vannak testvéreik felé. Nincs irgalom és megalkuvás, a média jóvoltából szemünkkel láthatjuk, hogy ezt a jogos igényt már sem durva erőszakkal, kivégzésekkel, sem mesés vagyonok elosztogatásával, segélyekkel nem lehet elfojtani.

Félelmetes, de én úgy érzem, hogy abból ami az Arab világban annyira ég, a korrupt, arrogáns, szolgálatról megfeledkező, átláthatatlan bürokrácia törvényei mögé bújó hatalomból, felénk, is nagyon sok van. Talán még nem késő, talán még félre lehet tenni, meglehet semmisíteni ezt a gyúlékony anyagot. Ezért szeretettel figyelmeztetem mindazokat kiket Isten megajándékozott hatalommal, akik testvéreik sorsának irányításában lehetőséget kaptak, hogy hivatásukat nagy - nagy alázattal, szolgáló szeretettel végezzék. Példaképük legyen a mi Urunk Jézus Krisztus, ki szerényen megmosta testvérei lábát, és ki még nagycsütörtök, nagypéntek után sem ítélkezett arrogánsan, hanem csak egyetlen dolgot kérdezett jóságosan: "szeretsz te még engem?".

Krisztus nem ítélkezik, nem tör pálcát senki felett, ő segít a kibontakozásra, önmaga megvalósítására vágyó emberen, hogy legszebb célját elérje. Aki vele találkozott,  mindenki gazdagabban, erősebben ment, megy tovább. Nem az emberekből él, hanem az emberekért él. Megvagyok győződve, hogy minden hatalom erre a célra adatik a földön. Hatalmaddal együttjáró kemény munkád fizetsége, hogy láthatod szépen haladni, kibontakozni a rádbízottakat. És ez nem kis dolog, mert ez egy olyan tiszta öröm, mely mérhetetlenül édesebb, mint a másoktól bűnös módon elvett vagyonban dúskálni, vagy illékony hatalmaddal ágálni.

A napkirály biztos, hogy jót akart, és talán személy szerint nem is volt bűnös, de már nem szolgált, hanem mérhetetlen luxusában felélte az őt kiszolgáló udvarával, világi és egyházi sleppjével az emberek megélhetését, és egy olyan példaképet állított az emberek elé, mely fenntarthatatlan volt, ezért pusztulnia kellett. A mai kor elöljáróinak és ezt a hatalmat bebetonozó szolgák hadának a fenntartása, már szinte fenntarthatatlan áldozatokat kér az emberiségtől. Az a mérhetetlen luxus, mit maguknak megkövetelnek és melyet, mint a boldogulásnak egyetlen útját elénk tárnak, fenntarthatatlan. Hét milliárd ember számára az az életforma mit elöljáróink mutatnak, nem elérhető, ezért nekik erről az útról le kell térniük, és az emberi boldogulásnak olyan példáját kell elénk tárniuk, mely elérhető mindannyiunk számára.  Félek attól, hogyha maguktól nem tudnak lépni, akkor a történelem a maga drasztikus eszközeivel fogja őket erre kényszeríteni. Sajnos ezek a nem tudatosan irányított átalakulások anarchiával, kiszámíthatatlan következményekkel járnak, mérhetetlen pusztulást hoznak magukkal. Ezért is szeretettel kérek minden elöljárót, hogy szolgáló szeretettel, alázattal, szerényen és nagy - nagy jóakarattal végezzék azt a munkát, amire testvérei felkérték.

Szemmel láthatóan közeledik az az idő, mikor csak egyetlen hatalmat fog megtűrni maga felett az emberiség: az őszinte szeretetet, a jóságosan szolgáló testvér hatalmát. Ez a szolgáló hatalom  hiszem, hogy egy új távlatot nyit az emberiség előtt, hol a boldogság forrása nem a birtoklás, a fogyasztás, és a nyers hatalom lesz, hanem a szeretet és a jóság, az alkotás és a teremtés, a bölcsesség, és a szépségek előtti örömteli együttléte a testvéreknek. Szívem mélyén remélem, hogy egy olyan világ küszöbén állunk, melynek eljöveteléért évezredek óta imádkozunk Krisztusunk szavaival: "Miatyánk, ki vagy a mennyekben, jöjjön el a te országod...."

Szováta, 2011. március 28.