"Nem fogok nekiállni tanulni! Még egyszer nem megyek neki a megalázó érettségi vizsgának!" -  Mondja dacosan egy fiatal és leszegi a fejét...

Nézem a sudár, szép növésű gyermeket!  Mit is mondhatnék neki?  Érvek, győzködés helyett  egy rövid történetbe kezdek:

Nem rég egy roma származású férfi keresett meg Fogaras mellől, koldult, segítséget kért. Kezet fogtunk és mivel furcsán állt a keze, rákérdeztem, hogy mi történt a kezével?

Elvesztettem, - mondja  - körfűrész levágta, de én addig kiabáltam, míg visszavarrták. Kérdőn, kerek szemmel néztem rá, és ő elkezdett beszélni.....

Óvatlan voltam és a forgó acél, csukló fölött elkapta a karomat, egy pillanat műve volt, a kezem leesett, de én felvettem a fűrészmosztból és lepalltam róla a faforgácsot, majd kiabálva orvoshoz szaladtam, kértem, hogy varrják vissza. Az orvos ott a faluban nem tudott segíteni de én sírva kértem újból és újból, hogy varrja vissza! Végül azt tanácsolta, hogy Marosvásárhelyen próbáljak szerencsét. Egy zacskóba jeget tettek a kezemre és elvittek a kórházba. Az út hosszú volt, nem akartak fogadni, se pénzem, se betegbiztosításom nem volt, de sírtam, könyörögtem, hangosan kiabáltam és végül visszavarrták a kezemet. Most már tudok  fogni is vele....

Néztem az egyszerű embert, hatalmas hitével maga vitte el levágott kezét a 300 kilométerre lévő kórházba! Bátran, a természet törvényeivel, a gyáva, kishitű, józan ésszel és a bürokrácia labirintusával szembe ment egymagában, és megmentette a levágott kezét.

Saját kezemre néztem! Vajon én felvettem volna a magam kezét a porból? Vajon én az orvosi józan ész érvei hallatán belenyugodtam volna a veszteségbe, vagy nekiindultam volna az 1% esélynek sírva, zokogva? Hiszek-e ennyire az orvosi tudásban, az emberi jóságban, a természet gyógyító erejében, a nehézségeken győzedelmeskedő emberben, mint ez a koldus?

Szó nélkül néztem az embert és csodálattal újból megfogtam a kezét, de most már nem mind adakozó, hanem mind egy koldus, ki a hitben, reményben, élni akarásban gazdagabb testvérétől tanulni akar.

A történet véget ért....a komolyan figyelő tizenéves szemébe néztem:  Tudod mit? Legyen ez a levágott kéz a te példaképed, mely reményből, hitből ujjá született ! Ne add fel! Menj neki újból a vizsgának és ha nagyon akarod, győzedelmeskedni fogsz!

Szeretettel,

Cs.t.