"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére."
Király Zoltán 1992-ben ismertem meg. Őt testvérével lakott Déva mellett, a marosnémeti kolóniában! Nagyon egyszerű szegény családból származott, ezért is került be a dévai Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett otthonba a testvéreivel.
Sok nehézség, gond szakadt az emberiség vállára! A gonosz lélek elvetette a kapzsiság, az önzés magvait köztünk, egymás ellen fordítja a népeket, háborúba taszítva az országokat! Világunk megosztott és a párbeszédet elutasítva türelmetlenül vádaskodik, a közösségek egymást szidva, rágalmazva mély sebeket ejtenek! E megosztottság, a háború szegénységet, nyomort szül, sokan elhagyják szülőföldjüket, menekülnek, erőszakkal otthont foglalnak!!
Ne hagyjuk, hogy a móka, a jókedv, a játékos vetélkedő, az ünnepnap kivesszen a családunkból! Tanév végén ezért is szerveztük Csíkszentsimonban, a pünkösdi királyválasztást! Jó volt látni, hogy egy év alatt mennyit nőttek, fejlődtek a gyermekeink! Most hétvégén Marosillyén gyűltünk össze ünnepelni.
Végtelenül szomorú vagyok! Egy életet arra szenteltem, hogy megvédjem a gyerekeket a hidegtől, az éhségtől, a butaságtól, a rossz emberektől! E célból sok - sok ezer kilométert mentem, beszéltem, írtam, imádkoztam, összefogtam a hivatalos hatóságokkal és fantasztikus nagyszerű emberekkel. Most szomorú szívvel látom, hogy minden jó szándék ellenére nem tudtam biztonságba vezetni minden egyes ránk bízott gyerek életét! Sok nyomornegyedbe bementem, az ajtónkon kopogtató minden gyermeken próbáltunk segíteni, lehet, hogy naiv voltam, de meg voltam győződve, hogy ennek a munkánknak értelme és haszna van!