Napi evangélium

"Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre." Lk 17, 26 

Ki ne akarná megmenteni a maga és a szeretett családja életét? Végül is a legfontosabb kérdés ezen a földön az, hogy tudom valóban megmenteni azt, ami számomra a legértékesebb? De valóban mi a legértékesebb számomra?  

Egészen biztos, hogy az élet a legnagyobb kincsünk, Krisztusra figyelve az  mondjuk, hogy örök életünk a legértékesebb ezen a földön! Ezért kellene legalább most, november végén, az egyházi év küszöbén megszívlelnünk Krisztus szavait: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.” Mt 6,31 

Hány csodaszép örök lakást láttam a napokban, minden kényelemmel felszerelve, gazdagság mi szem-szájnak ingere, de e földön örök életet élő emberrel sehol sem találkoztam! Tudomásul kell vegyem, hogy megvannak számlálva a napjaim! Ezért tudatosan olyan kincseket kell keresnünk, egy kitartó vadászkutya rámenőségével, melyet a rozsda nem rág szét és a moly nem emészt el, mely megmarad az örök életre! Gyűjthetjük magunk köré a sok vacak lim - lomot, lakásodból csinálhatsz palotát, csillogó múzeumot, melynek te vagy az egyetlen őrzője, de közbe álljunk meg és teljesen őszintén tegyük fel magunknak a kérdést: mit használ, ha az egész világot megnyerjük, de a lelkünknek kárát valljuk? "  Világunk a szeretetben megújulna, ha az örök élet reményében hoznánk meg a mindennapi döntéseinket!

Szeretettel irányítsuk figyelmünket a végső dolgokra, merjük itt ezen a földön ezt is, azt is "elveszíteni" alázattal, és az örök életben rendezzünk be otthont magunk és szeretteink számára!

Mulandóságom tudatában, 

Csaba t. 

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.”

Lk 17,26-37