„Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy az anyagi gondoskodást túlhangsúlyozzák. Nem akarom lekicsinyelni a pénz fontosságát, de nem lenne szabad az első helyre tennünk. Népünk nagyjai közül sokan nagy szegénységben nőttek fel. […] nem a híres, sok-sok szemléltetőeszközzel felszerelt iskoláktól és a talicska számra behordott játékoktól váltak értelmes, értékes felnőttekké, hanem a családi szeretet életadó melegétől, a jóságos édesanya, édesapa folyamatosan dolgozó, példaadó jelenlététől és néhány falusi, egyszerű tanár emberséget és műveltséget adó oktatásától.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Anna prófétanő Istennek szentelte az életét! Annyi mindenért oda tudjuk adni napjainkat, éveinket, Istenért miért olyan nehéz egy - egy órát odaadni?! Ez az asszony: "Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak." Lk 2,40. Ma is sokan várnak a megváltásra, vigaszra, bátorításra, milyen jó lenne ha a templomainkban lennének ilyen férfiak, nők, akik alázattal, tiszta szívvel fogadnák a templom ajtaját megnyitó embereket! Mérhetetlenül nagy öröm jónak lenni, jót tenni, Anna prófétaasszony útján elindulni, járni! Olyan egyszerű az az út, próbáljam ki, ajándékozzam meg magamat a templom csendjével, Istenem szentségi jelenlétével, s ha megtapasztaltam az Oltáriszentségben jelenvaló Jézus Krisztus gyermeknél is szelídebb jelenlétét, akkor szólaljak meg és beszéljek bizalommal én is róla, legyünk a nagy Isten prófétái!