„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Isten nem adja fel!! A világ teremtésénél ősszüleink nem Isten mellett döntöttek, utána is oly sokszor felkínálja Teremtőnk az Ő társaságát, de újból és újból visszautasítjuk jóságos közeledtét!! Mózes kezében ki sem hűlt a két kőtábla, már lent a völgyben öntik az aranyborjút, a bálványt!! Jézus Krisztus Jeruzsálem falai előtt végtelen szomorúsággal felsír: "hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!” Virág- vasárnapján újból döntés elé állít Jézus Krisztus, majd nagypénteken újból dönteni kell és lám - lám mi Barabást választjuk!! Nincs harag, Jézus feltámadása után tüzet rak, halat süt és meghívja tanítványait egy békelakomára!! "Szeretsz te engem!" kérdezi, nemcsak a Pétertől, hanem mindannyiunktól!!