„Nekem minden gyerek olyan, mint egy csoda. Ha megtudnánk, hogy valamelyik poros pincéből előkerült egy eredeti Rembrandt-festmény, akkor az ország legjobb művészettörténészei, restaurátorai összeszaladnának, hogy megcsodálják, és bármennyire piszkos, szakadt a kép, megpróbálnák restaurálni, térden állva, fehér kesztyűben milliméterről milliméterre megpucolnák, és megtennének mindent, hogy előjöjjön az eredeti ragyogás, a színek, a formák szép csodája. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta. Hiszem, hogy a világ legnagyobb művésze, a jó Isten teremtette az embert, még az elhagyott utcagyermeket is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Szerencsésen megérkeztünk Libanon fővárosába, Bejrútba! Ez a város nagyon közel van Jeruzsálemhez, ahol Jézus Krisztus megmosta a tanítványai lábát, de ahova innen ma, a háborúk miatt nem vezet járható út! Ülök a szobámban és gondolkodom Mesterem mai evangéliumban elhangzott szavain! "Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Olyan egyszerű Krisztus tanítása, és mégis ölik egymást az emberek!?