XVI. Benedek katekézise Szent Bonaventuráról

ImageMárcius 10-én, szerdán 12 ezren vettek részt a Szent Péter-bazilikában, majd a VI. Pál teremben tartott általános pápai kihallgatáson. A Szentatya Szent Bonaventuráról folytatta katekézisét, továbbá megemlékezett a modern idők apostoláról, az olasz Carlo Gnocchiról.


A kihallgatáson jelen volt a Don Gnocchi Alapítvány 1600 önkéntese és az Alpesi Testület egykori katonái, mivel a szentéletű olasz pap e katonák tábori lelkésze volt. Carlo Gnocchi a szolgáló szeretet géniusza volt, aki felvállalta kora nyomorúságát: a háborús időkben rokkanttá vált gyermekek gondozását állította lelkipásztori munkája középpontjába – emelte ki beszédében Benedek pápa, példaképül állítva Don Carlo Gnocchi alakját a világ minden papja elé.
ImageA Szentatya ez alkalommal is Bagnoregio-i Szent Bonaventura alakjáról beszélt. Előzőleg a híres ferences teológus életét és személyiségét mutatta be, ezúttal munkásságáról és tanításáról beszélt. Bonaventura számos érdeme közül kiemelkedik az a tény, hogy hitelesen és hűségesen tolmácsolta az utókornak mestere, Assisi Szent Ferenc alakját – hangzott el XVI. Benedek katekézisében.
Amikor Bonaventura 1257-ben a ferencesek általános előjárójává választották, súlyos feszültségek voltak a renden belül: az spirituálisok azt az álláspontot képviselték, hogy Szent Ferenccel egy teljesen új korszak köszöntött be az emberiség történelmében, és valóra vált a Jelenések könyvében leírt örök evangélium, amely helyettesíti az Újszövetséget. E csoport azt állította, hogy az egyház immár kimerítette történelmi szerepét, és helyébe egy szabad emberekből álló, a Lélek által vezetett karizmatikus közösség lép, azaz a spirituális ferencesek közössége. Ezen eszméknek az alapját egy ciszterci apát, Gioacchino da Fiore írásai alkották. Az 1202-ben elhunyt monachus elmélete szerint a történelem trinitárius ritmust követ: az Ószövetség az Atya korszaka, amely után a Fiú és az egyház korszaka következik; a Szentlélek korszaka az eljövendő harmadik korszak, amikor beköszönt az emberek közötti béke, a népek és vallások közötti kiengesztelődés. Gioacchino da Fiore azt a reményt keltette az emberekben, hogy az új korszak az új monachizmussal köszönt be. A a spirituális ferencesek Szent Ferencben vélték felfedezni az új korszak elindítóját, amely maga mögött hagyja a hierarchikus egyházat, hogy elkezdődjön a Lélek új egyháza, amely már többé nem kapcsolódik a régi struktúrákhoz. Mindez súlyos félreértése volt Assisi Szent Ferenc üzenetének és az evangéliumhoz és az egyházhoz való alázatos hűségének – hangsúlyozta a Szentatya.
ImageA ferences rend egységének helyreállítása céljából Szent Bonaventura gondosan tanulmányozta Gioacchino da Fiore tanítását és a neki tulajdonított írásokat. A ferences rend általános elöljárójaként világosan látta, hogy a spiritualista csoport eszméivel a rend kormányozhatatlanná vált és szükségszerűen anarchiába fulladt volna. Két szempontot tartott fontosnak: teológiailag meg kellett alapozni a csoportnak a hierarchikus egyházba való beilleszkedését, úgy, hogy közben megmaradjon Szent Ferenc alakjának újdonsága.
Szent Bonaventura elvetette a történelem trinitárius ritmusának elméletét. Isten az egész történelem számára egyetlen. Jézus Krisztus Isten utolsó szava, benne Isten mindent kimondott. A Szentlélek az Atya és a Fiú lelke, nincs tehát egy magasabbrendű evangélium és egy eljövendő másik egyház. Így Szent Ferenc követőinek is ebbe az egyházba kell beilleszkedniük, annak hitébe és hierarchikus rendjébe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egyház mozdulatlan, és nem lehetnek újdonságok benne. Szent Ferenc koráig az volt az uralkodó elgondolás, hogy az egyházatyák a teológia abszolút magasságát alkotják, és a további nemzedékek mind csak tanítványok. Szent Bonaventura is elismerte az egyházatyákat, mint örök mestereket, ám Ferenc személye azt a bizonyosságot jelentette számára, hogy Krisztus igéjének gazdagsága kimeríthetetlen, és az új nemzedékekben is megjelenhetnek új fényforrások. Krisztus egyedülisége biztosítja az újdonságot és a megújulást minden időszakban. Szent Ferenc rendje tehát Krisztus egyházához, az apostoli egyházhoz tartozik, ugyanakkor e rend újdonságot jelent a klasszikus monachizmussal szemben. A ferenceseknek ugyanis nincs stabil monostoruk, bárhol jelen lehetnek, és bárhol hirdethetik az evangéliumot. A monachizmus stabilitásával szemben új flexibilitással találkozunk, amely által az egyház visszakapja missziós dinamizmusát – hangzott el XVI. Benedek pápa katekézisében.
A Szentatya, egy aktuális problémát érintve, felhívta a figyelmet arra, hogy a II. Vatikáni Zsinatot követően újból megjelent egyfajta spirituális utópia az egyházban. Voltak olyanok, akik meg voltak győződve arról, hogy minden megváltozik, minden új lesz, másik egyház van születőben, amely teljesen eltér attól, ami a zsinat előtti egyház volt. Ez az anarchista elémet szerencsére nem következett be, hála olyan bölcs vezetőknek, mint amilyen VI. Pál és II. János Pál pápa volt, akik megóvták a zsinat újdonságát, ugyanakkor megőrizték az egyház egyedüliségét és folytonosságát, amely mindig a bűnös emberek egyháza, de egyben a kegyelem helye is. Szent Bonaventura fő műve az Itinerarium mentis in Deum a misztikus szemlélődés kézikönyve, amely La Verna hegyén fogant meg, ahol Szent Ferenc megkapta a stigmákat.
Benedek pápa arra buzdította a híveket, hogy Szent Bonaventura, a szeráfi mester nyomán kövessék az isteni mestert, hallják meg az életről és igazságról szóló szavát, amely mindannyiunk lelkében visszhangzik.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír