Advent 1. vasárnapja - 2017

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szep_Mualkotas_kockako17.jpgA Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület „teremtéstudatos adventre” szóló hívását adjuk közre.

A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület idén is meghív a „teremtéstudatos adventre”. Lelki szempontokkal és gyakorlati javaslatokkal szeretnénk a karácsony előtti felkészülési időszakban annak a tudatosítását is segíteni, hogy mint emberek szeretetből teremtett lények, ugyanakkor pedig a teremtésért felelősek vagyunk.
Vasárnapról vasárnapra közzétett felhívásainkban a római katolikus szentmise aznapi olvasmányaiból és liturgiájából vett szemelvényekkel, a Laudato sì pápai enciklika egy-egy részletével és gyakorlati vállalások ötleteivel igyekszünk erre buzdítani. A gyakorlati javaslatokat ki-ki életállapotának, helyzetének megfelelően választhatja, egészítheti ki, helyezheti el mindennapjaiban. Lehetnek ezek egész hétre vagy egy-egy napra kitűzött céljaink, váltogathatjuk őket, de megtehetjük azt is, hogy az adventben előrehaladva folyton hozzáteszünk egyet-egyet a már gyakorolni kezdett elhatározásokhoz. Az is nagyon jó, ha az itt felsorolt ötletek a saját élethelyzetünknek megfelelő további vállalásokra inspirálnak minket.
– Az advent: visszatérés a kezdethez, odaállás a rajtvonalhoz.
– Az advent: annak felidézése, hogy a teremtés körülöttünk, de bennünk is „sóhajtozik” és várja a megváltást (vö. Róm 8,19-23).
– Az advent: teremtményi testvériségünk megélése mindenkivel és minden létezővel Istenben, a Teremtőben.
– Az advent: őszinte odaállás Isten elé úgy, ahogy vagyunk.
– Az advent: a megszabadításra való rászorultságunk bevallása.
– Az advent: közösségvállalás Krisztusban mindazokkal, akik – őszintén, sokszor küszködve, néha kétségbeesetten és olykor tévutakon is – keresnek: hiszen „az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra ne találna szívükben” (A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója az egyház és a mai világ viszonyáról, 1).
Részletek a vasárnap liturgiájából:
Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink, mint a vihar elsodortak minket. […] Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed művei vagyunk mindnyájan. (Olvasmány – Iz 64,5. 7)
Seregek Ura, fordulj hozzánk, tekints le az égből, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, és az emberfiát, akit magadnak megerősítettél. (Válaszos zsoltár – Zsolt 79, 15-16. 18)
Mindenféle jókat osztogat az Úr, és földünk megtermi gyümölcsét. (Áldozási ének – Zsolt 84,13)
Ferenc pápa: Laudato sì
A világegyetem úticélja Isten teljessége, amelyet a feltámadt Krisztus, az egyetemes kibontakozás tengelye már elért. Ezzel egy újabb érvet sorakoztattunk fel arra, hogy elutasítsuk az emberi lény bármiféle zsarnoki és felelőtlen uralmát a többi teremtmény felett. A többi teremtmény végcélja nem mi vagyunk. Mindnyájan velünk együtt és rajtunk keresztül a közös végcél felé haladnak, ez pedig Isten, a maga transzcendens teljességében, ahol a feltámadt Krisztus átölel és megvilágít mindent. Az értelemmel és szeretettel felruházott embernek ugyanis, akit Krisztus teljessége vonz, az a feladata, hogy minden teremtményt visszavezessen Teremtőjéhez. (LS 83)
Mit vállalhatok?
– gyalog menni, ahová csak tudok – azért is, hogy jobban a „bőrömön érezzem” a távolságot, a teret, a levegőt, jobban benne legyek mindabban, ami körülvesz
– kenyeret sütni – azért is, hogy jobban megtapasztaljam azt, ahogyan a Teremtő táplál
– növényt ültetni – azért is, hogy részt vegyek a Föld gondozásának rám bízott feladatában
– kertészkedni – azért is, hogy jobban ráébredjek felelősségemre a többi teremtmények iránt
– madarakat etetni-itatni (előtte utánanézve a szakszerű módnak!) – azért is, hogy „hirdessem az evangéliumot minden teremtménynek” (vö. Mk 16,15)
– hajléktalannal, kéregetővel kezet fogni és érdeklődve elbeszélgetni – azért is, hogy tegyek valamit a „selejtezés kultúrája” ellen (LS 22)
– imádkozni a teremtésért – azért is, hogy magam is jobban megtapasztaljam teremtményi rászorultságomat a fenntartó Szeretetre
– időt tölteni a teremtés szemlélésével – azért is, hogy szelídebb legyek, mert „az övék lesz a Föld” (vö. Zsolt 37, 11; Mt 5, 5)
– közösen énekelni családdal, közösségben – azért is, hogy egymásra utaltságunkat a szépség kínálta formában megélhessük
Forrás: Nobilis Márió/Teremtésvédelem.hu
Fotó: Teremtésvédelem.hu
Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

A nap olyan, mint a szekér agya, a sugarak a küllők, s mi ezeken elindulunk a központba, a fény felé. Az az én feladatom, hogy minél lelkiismeretesebben haladjak a magam küllőjén, a magam napsugarán. Ha mindenki ezt teszi, akkor a fény forrásánál, a szekérkerék közepénél biztosan összefutnak az útjaink. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2017. december 12. kedd, Gabriella napja van. Holnap Luca és Otília napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Egy Isten van

Jézus megdicsőült testén a sebhelyek is ott voltak, nem kozmetikázták át. „Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt.” [1Kor 6,14] Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube