Sík Sándor: Karácsonyi álom

 

b_300_300_16777215_00_images_stories_Szent_Unnepek_titka.jpgMagyar karácsony fekete-fakója 

És minden, ami mostani, múljon, 

Száz pici gyertya gyújtatlan gyúljon, 

Csillagos álom pelyhes takarója. 

Álom, álom karácsonyi álom! –

Álom, álom… Betlehemben 
Kicsike Jézus megszületett. 
Szép Szűz Mária, egek ékessége, 
Mi bűnös lelkünk egy édessége 
Csókkal hajol a jászolka tövébe, 
Kicsi Jézuskára rájanevet. 
Édes kicsi Jézus, mindenlátó Jézus, 
Ügyefogyott népre, ránk mosolyog 
Csilló levegő-égben, boldog fényességben 
Nekünk dalolnak angyali karok.
 
„Dicsőség, dicsőség mennyben az Istennek, 
Békesség, békesség földön az embernek!”
 
Álom, álom… Kegyes kicsi Jézus, 
Panaszkodjunk-e teneked? 
Okos kicsi Jézus, igazlátó Jézus, 
Hiszen te jól tudsz mindeneket! 
S te, fényes szép angyalsereg, 
A békességet is ismered! 
A békesség – te jól tudod, – meleg cipő: 
És édesanyja a bánsági búza. 
A békesség a nagy hegyek nyugalma: 
És homlokukat a Tátra koszorúzza.
 
A békesség egy csendes kicsi napsugár talán, 
Amely a mély komoly vizek tükrén remeg: 
De máshol még nem látják szegény magyar szemek, 
Csak Pozsony ős Dunáján és Szent Anna taván, 
A békesség a kassai harangszó, 
S a székely falukon a pásztorok miséje 
Kétszerte szent!… 
Dicsőség a magasban… Kicsi Jézus, 
Tedd, hogy legyen békesség idelent!
 
Dicsőség, dicsőség a magasságoknak, 
Békesség a földön, békesség, békesség 
Szegény magyaroknak.