Lora, a négy éves kislány lábának története!

ImageKedves Katalin!
Szeretettel, és hálával köszöntlek, és köszönöm, a kis Lora minden egyes kacaját, az önfeledt gyermeki kergetőzésit, azt az örömteli percet, mikor majd kedves férje karjában, a lakodalmi násztáncot járja. Isten fizesse neked, és a kedves doktoroknak, támogatóknak a jóságát, Csaba t.

 

Lora 2005 januárjába került az alapítványhoz két testvérével együtt!

Az én családomba kerültek miután a rendőrség kérte az alapítványt befogadásukra, mert embertelen körülmények között laknak! Akkor Kolozsvári Tibi volt a vezetője a dévai háznak! Elmentünk megnézni őket pénteken, akkor azt mondtam  Tibinek: haza megyünk és meghívom egy teára. Kap három kanál cukrot a három kislányért! Még aznap este visszamentünk  beszélni a szülőkkel, de megint csak a három kislányt találtuk otthon és az ablakon keresztül kommunikáltunk velük! Bent látszott a leheletük ,olyan hideg volt abban az alumínium utánfutóban!

Vasárnap odamentem Csaba testvérhez és mondtam neki: 1 órán belül 3 kislánnyal bővül az akkor már 9 tagu családom!  Csaba testvér  örült neki.  Ha bírni fogom akkor vállalhatom őket!

Igazából akkor tényleg nem tudtam még, mit vállalok!

Vasárnap estére már ott volt a három csöppség: Bianka (6éves) Lora(4éves) Bebe-Johanna (2éves volt)

Mikor Lorát megláttam akkor tudatosult bennem, hogy nem jó a bal lába, és nem tud  rendesen járni, lépcsőzni  egyáltalán nem tudott! Akkor még nem tudtuk  mi is a probléma. Annyit láttunk,  lábujjai hegyén megy és majdnem 90%ban meg van görbülve a bokája!

Pontosan akartam tudni, mi rendellenesség a lábával, ezért  Ancsával (munka társam volt) elmentünk Marosvásárhelyre az ortopédiai klinikára kivizsgálásra.

Ott nem tudták vállalni a műtétet!  Ekkor hazaköltöztem,  mert csak egy évre mentem ki és vállaltam önkéntesi munkát! Folyamatosan tartottam kint a kapcsolatot a volt munkatársakkal! Arról értesültem hogy nem tudják mi is a probléma de kint nem vállalják a műtétet sehol!

Februárban eldöntöttem, vissza megyek mint nevelő, mert nagyon hiányoztak a lányok!  Kimentem nyáron  segíteni, és  a lakást amit kapni fogok kimeszelni, berendezni.

Nem így történt  Hétfőn megérkeztem és Csaba testvér mondta: csütörtökön megy Magyarországra. Mielőtt eljöttem volna  Guszti barátunk felajánlotta segítségét Lora kivizsgálásában és gyógyításában.

Megkértem Csaba testvért, hadd csatlakozzunk hozzá mert akkor végre ki tudjuk deríteni, mi is a probléma Lorával! Felhívtam a szüleimet és elmondtam a lehetőséget.  Beleegyeztek,  hogy nálunk lakjon akár 2 hónapig is! Ez úton szeretném nekik és testvéreimnek  is megköszönni a sok segítséget és támogatást, főleg mikor műtötték Lorát

Csütörtök estére megérkeztünk! Hétfő reggel már meglátogattuk az első orvost, aki ajánlotta, keressük meg  a Bethesda Gyermekkórház igazgató főorvosát és vele egyeztessünk! Ez egy szerdai nap volt! Rögtön vállalták a kivizsgálást és a  műtétet,  így szerdán már haza sem mentünk! Csütörtökön volt a műtét! De előtte vizsgálatok hada! Lora nagyon katonásan viselte mintha tudta volna h ezt neki tényleg muszáj végig csinálni.  Pedig szegény csak annyit értett meg az egészből,  hogy végre neki is lesz szép cipője és nem fog leesni a lábáról, és  nem fog minden harmadik lépésnél elesni!

Tényleg minden köszönet az orvosoknak és a nővérkéknek. Nagyon aranyosak voltak! Mindig elmagyaráztak  mit  fognak csinálni, milyen vizsgálatok lesznek! Ki kellett zárni az agydaganat lehetőségét!

Csütörtök délután 16:00-kor vették ki a kezemből! Én csak sírni tudtam! Csaba testvérre is ráhoztam a frászt, mert sírva hívtam fel hogy most vitték be a műtőbe! Mondta,  gondoljak arra milyen szépen fog majd táncolni és futkározni majd egy év múlva! A műtét sikeres volt! Meghosszabbították az Achilles-inat. 

Pénteken délbe jött fel értünk apu és délután 2 óra körül már otthon voltunk! Ezek után 4 hét gipsz következett!  Ez kicsit nehéz időszak volt mert aki ismeri Lorát, a négy éves kis lányt, az tudja milyen mozgékony!

A gipszlevétel után jött a gyógytorna és ezért pedig a Fehérvári kórház gyógytornászának szeretnék köszönetet mondani!

Augusztus 25-én pedig újból Déván voltunk!

Azt hogy Lora most így jár sokaknak köszönheti, de elsősorban magának és annak hogy küzdött és küzd a mai napig mikor tornásznia kell. Örül  új cipőjének. Néha már a fogócska közben ő is el tudja kapni a társait és ilyenkor nagyon boldog. Egyszer odafutott hozzám és csillogó szemmel kiabálta: Kati nézd nem esek el és már majdnem olyan gyorsan futok mint Bebe (nála két évvel kisebb húga)!

Nagyon köszönöm az orvosoknak, Gusztinak és a szüleimnek a segítséget.      Lora lehetőséget kapott  a  gyógyulásra! Kérem a nevelőket és az óvó néniket álljanak mellé a mindennapos tornásztatásban, mert ez feltétele a lassú gyógyulásnak!

Köszönettel:

Dévai Szent Ferenc Alapítvány nevében:  Lora és Kati

 

Image