Legnagyobb érték a gyermek legyen az iskolákban

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Csaba_testver_201602181857310.bojte02.jpgHálás szeretettel köszönöm a felvidéki testvéreim kedves vendéglátását!! Jó volt együtt imádkozni, gondolkozni, ápolni a testvéri szeretetet!!
Isten áldása legyen mindazokon, akik talpra állnak és elindulnak  a cselekvő, irgalmas szeretet útján!!
Szeretettel,

Csaba t.

KOMÁROM. Két napig a Komáromi járásban tartott előadásokat, végül misét Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, illetve gyermekmentő szervezet létrehozója.
Böjte Csaba szerdai gútai látogatása után csütörtökön délelőtt a Selye János Egyetem hallgatóságával osztotta meg gondolatait, délután pedig a XXI. Komáromi Pedagógiai Napok gimnáziumi aulában összegyűlt résztvevőit jutalmazta szeretetözönével, végül az érdeklődőkkel megtelt Szent András-templomban misézett. Az érdeklődők valamennyi helyszínen megvásárolhatták és dedikáltathatták könyveit, illetve adományozhattak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára. A Helios Spes Polgári Társulás, a Szent Ferenc Alapítvány felvidéki önkéntesei meghívásának eleget tevő Csaba testvér a Városházán Észak-Komárom polgármesterével, Stubendek Lászlóval és Knirs Imre alpolgármesterrel, valamint Molnár Attilával, Dél-Komárom polgármesterével is elbeszélgetett, majd emlékbejegyzést tett a város krónikájába.
Böjte Csabáról röviden – Előbb autóvillamossági szerelőnek tanult, majd szakmáját feladva egy évig bányászként dolgozott a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült. Édesapja költő volt, akit egyik verse miatt a Ceaușescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélt, majd négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében azonban szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csaba fia akkor értette meg, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik, s a történtek hatására döntötte el, hogy pap lesz. Titokban 1982-ben jelentkezett a ferences rendbe. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, 1989-ben pedig pappá szentelték. Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, akikkel együtt egy évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költözött. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, többször felszólították az épület elhagyására, de ki nem rakták őket onnan.
Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetes tevékenységét ma már Romániában és Magyarországon is elismerik. A gyerekek alapvető életfeltételeinek biztosításán kívül a taníttatásukkal-nevelésükkel is foglalkozik. Az utóbbi tíz év alatt 14 könyve jelent meg. A Magyar Hírlap 2004-ben Az Év Emberévé nyilvánította őt. A többi között 2007-ben Sütő András-díjban, 2008-ban elsőként a Százak Tanácsa által alapított Haza Embere díjban, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjében, 2011 júniusában az Európai Parlament Európai Polgári Díjában, 2015-ben pedig Magyar Szabadságért Díjban részesült.
Ahogy arról már hétfőn beszámoltunk, a XXI. Komáromi Pedagógiai Napok e héten az Értékteremtés a XXI. századi nevelésben címmel zajlik. Fekete Irén, az SZMPSZ komáromi területi választmányának elnöke a Selye János Gimnázium aulájában ma délután zajló Böjte-előadás előtt is elmondta: „A változó világ, változó nemzedék témaköre után az idén az érték fogalmát járjuk körül, azzal a nem titkolt céllal, hogy a XXI. század szlovákiai magyar iskolája az értékek hordozója, továbbadója és teremtője legyen. Böjte Csaba ferences szerzetes is az értékekről beszél majd nekünk, a saját megítélése szerint“.
Bár Csaba testvér előadását végig a mély gondolatiság, illetve a szeretet értékteremtő és gyógyító erejébe vetett hit jellemezte, közben most is megcsillogtatta sajátos humorát. Elöljáróban hangsúlyozta: „a gyermek Isten drága ajándéka, akiből a pedagógusnak nem kierőltetni kell a benne lakozó jót és értékeset, hanem őszinte, szent kíváncsisággal kell fordulnia felé, és nagy türelemmel ki kell szeretni belőle az értékeket“. Hozzátette, annak, hogy a magból majd egyszer termés legyen, alapvető feltétele a gyermek és a pedagógus közti kölcsönös tisztelete és bizalom kiépítése.
Kiemelte a pedagógushivatás más munkakörökkel szembeni előnyét. „A pedagógusnak éreznie kell azt, hogy halhatatlan dologgal, a gyermeki lélekkel foglalkozik, hiszen ami az ember lelkébe gyermekkorban beleivódik, belevésődik, az az egész életére megmarad útravalóul. A pedagógus szívében ez az érzés domináljon, és tegye oda az életét egy felettébb értelmes dologért még akkor is, ha esetleg nem is fizetik meg őt elég tisztességesen!“ – hangsúlyozta..
Az atya úgy véli, hogy a pedagógusnak nyugtalan, felgyorsult világunkban is nagy-nagy türelemmel kell hinnie abban, hogy mindegyik gyermekbe fektetett munkája majd egyszer gyümölcsözik. „Fontos, hogy oktató-nevelő munkája során minden helyzetben uralni tudja az olyan érzelmeit, mint a düh, harag, csalódás. Hinnünk kell abban, hogy Jézus Krisztus nem bízott megvalósíthatatlan feladatot ránk! A Jóisten selejtet nem teremt, mindegyik gyermek egy-egy csoda. Ha egyikük-másikuk időnként rosszat is tesz, a pedagógust az sem jogosíthatja fel arra, hogy letérjen a szeretet útjáról. Hiszek a szeretet pedagógiai eszközként történő használatában és abban, hogy mindegyik gyermek kibontakozni, kivirágozni akar. A pedagógus jó edzőként álljon a gyerekek mellé, őket folyamatosan arra bíztassa, motiválja, hogy feladataikat meg tudják csinálni, s a korábban átélt kudarcaik ellenére is sikerélményeik lehetnek. Hiszen a gyermek mindig olyannak látja magát, amilyennek a felnőtt, például a pedagógus szeme mutatja őt. Ha értéktelennek tartjuk, állandóan csak szidjuk őt, akkor semmit sem akar és tud majd elérni az életben, belekerül egy olyan spirálba, ami osztályismétléshez, az iskolából történő kicsapáshoz és egyre nagyobb kudarcokhoz vezet. Ha viszont szeretetteljes hangon elbeszélgetünk vele, akkor fokozatosan kihozhatjuk belőle a benne rejlő értékeket, s az elérhető eredményei terén a határt a csillagos ég jelentheti“ – magyarázta.
Mielőtt közös imára hívta a jelenlevőket, ismételten hangsúlyozta: „Munkájuk során sose feledjék, az iskolákban legnagyobb érték a gyermek legyen, akik gyengéd, szinte anyai szeretettel vegyenek körül! Járjanak békével!“.
Böjte Csaba előadása és könyveinek dedikálása után portálunknak felvidéki látogatása okairól is nyilatkozott. „Nagyon-nagyon hálás vagyok felvidéki testvéreimnek azért, hogy ismét itt lehettem. Igazán melegszívű, bölcs emberekkel ismerkedtem meg, akiknek a társaságában szívesen tartózkodtam. A Reménysugár Polgári Társulásnak a házainknak nyújtott segítségért is hálás vagyok! Örvendek, hogy errefelé is vannak ilyen nagyszerű emberek. Jelenlegi látogatásom során tehát egyrészt kifejeztem a hálámat nekik, másrészt azt gondolom, hogy nekünk, Erdélyben és a Felvidéken kisebbségben élő magyaroknak össze kell tartanunk, rendszeres kapcsolatban kell állnunk egymással“ – mondta.
A Hírek.sk további kérdésére, hogy számára mennyiben jelentett más-másféle kihívást az, hogy a Komáromi járás egyes helyszínein különböző korú, érdeklődésű hallgatósággal osztotta meg gondolatait, megjegyezte: gyerekkorában egy-egy tanár előtt alig mert megszólalni, amihez képest szinte vakmerőségnek tűnt, hogy ma ilyen sok felvidéki pedagógusnak tartott előadást. „Egyébként elmondhatom, hogy mindnyájan, életkorra, nemre, érdeklődésre való tekintet nélkül ugyanarra a forrásra vagyunk kiéhezve: a reményre, a szeretetre, a bizalomra. Azt szeretnénk hallani, hogy minden helyzetben van megoldás, van jövőnk és kielégítő válasz valamennyi kérdésünkre. Szerintem Jézus Krisztus a XXI. század embere számára is megadja az általunk keresett válaszokat. A szeretet parancsa a legfőbb válasz minden kérdésünkre“ - fogalmazott.
Végül a létbizonytalanságban tengődő, illetve a menekültáradattól és a III. világháború esetleges borzalmaitól is rettegőket derűlátásra bíztatta. „Én mindezen gondok közepette is optimista vagyok. Miért is? Azért, mert korábban gyermekként kipróbáltam, hogy milyen rossznak lenni, másokhoz hasonlóan én is elkövettem bizonyos simlisségeket. Olyankor mindig összeszorult a gyomrom, alig kaptam levegőt, utána pedig szégyenemben bezárkóztam. Ellenben amikor jót tettem, akkor mindig örömmel, melegséggel telt meg a szívem. Rájöttem, a Jóisten az embert olyannak teremtette, hogy jól érezze magát akkor, amikor jó dolgokat tesz. Hiszek abban, hogy az ember igazi természete tehát az, jó legyen. Ezért biztos vagyok abban, hogy előbb-utóbb a szeretet győzedelmeskedik majd a világban. Merjük hát szeretni egymást, kinyilvánítani az érzelmeinket, merjünk jók lenni és azt remélni, hogy minden jóra fordul!“ – zárta gondolatait.
www.hirek.sk