Csanádpalota - Tíz fiút nevel Böjte Csaba legnagyobb dévai gyermekotthonában a csanádpalotai Nagyfalusi Éva. Két éve él Erdélyben, előtte a fővárosban dolgozott marketingesként, de összecsomagolt és beköltözött a gyerekekhez. Takarít, kertet gondoz, tanul a gyerekekkel és adományokat gyűjt Magyarországról.

csanádpalotai születésű Nagyfalusi Éva tíz évig marketingesként dolgozott a fővárosban. A mai napig használja az akkor tanultakat: blogot ír,  adományokat gyűjt, segélyszervezetekkel tartja a kapcsolatot, interjút ad – miközben tíz fiút nevel a dévai gyermekotthonban.

A Böjte Csaba ferences rendi szerzetes által létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben embertelen körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Mára több száz gyermek nevelkedik az intézmény valamely otthonában, megmenekülve a mérhetetlen nyomortól.

Éva elárulja: sokan árvaháznak hívják az otthont, de a gyerekek ezt nem szeretik. Egy nevelővel egy lakásban 8-10 gyermek él. Évának tíz „fia" van, a legfiatalabb hat, a legidősebb 16 éves. Az iskolaidőn kívül mindig együtt vannak, tőle indulnak el reggel és hozzá érkeznek haza. Éva feladata az anyai szerep betöltése: nem csupán figyeli, neveli, tisztán tartja a fiúkat, de önzetlenül szereti is őket.

- Közös reggelivel, majd takarítással indul a nap. A három másodikos fiúval reggel még olvasunk kicsit, átnézzük a leckét, aztán nyolc órakor mind a tíz fiú elmegy suliba, oviba. A legkisebb, Vlad indul legutoljára, mikor a 8 órás misére harangoznak a mellettünk lévő templomban akkor indul, mert az ovi a földszinti lakásban van. Ilyenkor mindig mondja: ’Nevelő, kinéz az ablakon?’ – mert szereti, ha még integetek neki, mikor leszalad - magyarázza.

- Egy óra fele jönnek haza az alsósok – folytatja – mindegyikkel leülök olvasni, majd fél 3-kor az ovist lefektetem aludni, a többivel meg megyünk ebédelni. Négyig játszhatnak kinn a fiúk az udvaron, utána hat óráig tanulunk mindannyian. Hat után megint kimehetnek, hétkor vacsora, utána a kicsik elkezdenek fürödni, hogy kilenc óra körül le tudjam fektetni őket – sorolja milyen programokkal telik egy napjuk.

Déván a lakosság csak 5-6 százaléka magyar szemben a székelyföldi megyékkel, ahol ez az arány 70-80 százalék. A városban nagyon sok a vegyes házasság: a gyerekek egyik szülője magyar, másik román. Éva családjában a legkisebb fiú, a hatéves Vlad otthon románul beszél.

- Sokáig nem értette, mi az, hogy két nyelv. Most már tudja, hogy velem magyarul kell beszélnie, az édesanyjával románul – meséli Éva. Vlad édesanyja 15 éves korában szülte a kisfiút, most 22 éves és három gyermeke van, munkája viszont nincs. Éva „családjából" néhányan minden hétvégén hazamennek, de Vlad - bár ő dévai - csak havonta, ha van az anyukájának pénze ennivalóra.

A dévai gyerekeknek leginkább élelmiszerre és tisztítószerekre lenne szükségük.

Éva Csanádpalotán, gyakorló keresztény családban nevelkedett. - Mindig is volt egyfajta Istenkeresés, Istenhez fordulás az életemben. Ez az életvitel még inkább közel visz Istenhez, hiszen maga Jézus mondta, hogy aki egyet is befogad a kicsinyek közül a nevemben, engem fogad be. Napi szinten rá kell hagyatkoznunk a gondviselésre, egyfajta kiszolgáltatottságban élünk az adományok miatt – foglalja szavakba a misszióját.

Azt mondja, leginkább élelmiszerre és tisztítószerekre lenne szükségük, mert ezekből fogy a legtöbb. - Mindenkit arra biztatnék, hogy bár játékra, ruhára, könyvekre is van szükségünk, inkább élelmiszert és tisztítószereket küldjön. Lehetőség van egy-egy gyereket közvetlenül is támogatni, a fogadott keresztszülőségi programon keresztül. Van olyan keresztszülő, aki évente meg is látogat minket, vagy akinél nyaralhatnak is a gyerekek.

Éva két éve csomagolt össze, hátrahagyta a fővárosi életét és beköltözött a dévai gyermekotthonba. Először csak körbenézni érkezett, de másnap máris kapott egy családot, akik éppen akkor maradtak nevelő nélkül. Beköltözött a három szobás panellakásba, tíz kisfiú mellé. Kikísérletezte a nevelési módszereit, tanított és közben maga is tanult.

- Mi mindent tanultam? Türelmet, alázatosságot, elfogadni, hogy sok mindent nem mi irányítunk, megbecsülni jobban a kis dolgokat, kis sikereknek is jobban örülni. Megtanulni szerényebb körülmények között élni.

www.delmagyar.hu