Ülök Csíksomlyón a Szent István otthon udvarán, egy vén fenyőfa alatt! Az őszi nap átöleli az ősi falakat, a tájat és engem, a marék porból született embert! Előttem, Mária kertjéből származó jó füvekből készült finom, párolgó tea! Hivatalos urak jönnek, Zsóka, a ház vezetője felnőtt, szépen fogadja őket! A romlásnak indult épület hitem, munkám által újjászületett, közel száz lélek otthonává vált, szépen müködik! Nem mozdulok, ülök a fenyő alatt, belekortyolok a teámba, távolról nézem ügyködésüket, ahogy mindent pontosan elintéznek. Az őszi verőfényben hatalmas béke tölt el, mert pontosan tudom, hogy most azáltal dolgozom, hogy semmit nem csinálok! 

Ülök a fa alatt és eltölt a ragyogás, Jézus Krisztus arcának egyik szép vonását kezdem megérteni, ki a jóságos párbeszéde által egy terroristából, kiből Szent Pál lett, szereti ki Egyháza legszentebb himnuszát! Megírhatta volna Ő is, hisz Isten, de mivel Ő a bölcs jóság, átengedi a gyümölcstermés életet adó dicsőségét tanítványának. Cselekvés nélkül cselekedni úgy lehet, hogy alázattal helyzetbe hozunk másokat, ahogy a kút a maga mély ürességével helyzetbe hozza a föld alatt lévő, parányi érben felduzzadó friss vizet! A kút üressége, a föld nemléte odaenged a másként fel nem buggyanó vízhez, s az oltja szomjadat!

 

Megálmodni a művet, alázattal megalkotni és nagylelkűen odaajándékozni akár egy édesanya, ki testéből szült gyermekét felneveli és bizalommal elengedi, ez a hivatásunk! A szép nagy otthon áll, működik, és én tovább megyek, mert nem a birtoklás, hanem az alkotás a bölcs ember kenyere! Csaba t.