Simona és Dani a dévai gyermekvédelmi központunkban nőttek fel, ők a mi gyermekeink! Simona talán három éves volt mikor befogadtuk az otthonunkba 1993 szeptemberébe! Rég, hogy össze tartoztak, de most a szászvárosi kolostorunk templomában kimondták az életre szóló igent, majd a rendház kertjében egy sátor alatt  jókedvű lakodalom is meg volt!! 

Jó volt látni ahogy elindulnak az örömteli úton! Szeretettel mondtam, hogy én már oly sokszor sokat szolgáltam nekik, hogy vegyék tudomásul most már csak öt keresztelőre és egy ezüst-lakodalomra vállalok megbízást, így Isten nevébe szeretettel!! 

Örvendek, mert szeretik egymást, és örvendek mert szeretik a rokonaikat, szeretik a jó Istent és nincs neheztelés a szívükben! Jó volt látni őket, ahogy az oltár elő térdelnek, fogják egymás kezét csillogó szemekkel!! 

Daniék  kürtöskalácsot sütnek, ez az ő mesterségük, ahova elhívják, oda szívesen elmennek felszerelésükkel és valóban nagyon finom kaláccsal tudnak szolgálni!  A násztánc kezdetén jó volt látni a kezetekben a kürtöshöz használt rudakat, ahogy incselkedve, játszadozva előadtátok egymásra találásotok szép történetét!!  

Szívem minden szeretetével imádkoztam értetek és kérem, hogy Isten áldása legyen rajtatok! Remélem, hogy a hajdani osztálytársaitoknak, testvérkéiteknek is jó példát adtatok, és ők is elindulnak ezen a menyegzős, mennybe vezető szép úton!! 

Büszke örömmel, 

Csaba t.