2001-ben kerültem a Szent Ferenc Alapítvány gyermekei közé. Itt nőttem fel. Akkoriban nem gondoltam volna, hogy visszakerülök én magam is gyermeket nevelni. Már egy éve itt vagyok és mondhatom, tapasztalat mellé, szívem sok mosollyal és szeretettel gazdagodott.
A napokban bukkantam rá egy 2006-ban írt versemre, amit a honlapra is kitettek és gondoltam megosztom veletek/önökkel. Máté Zsofia
-----------------------------
A vár
A vár ami előttem áll,
Sok titkot rejt magában.
Itt vagyok, előtted állok,
Mélységes tiszteletem,
Kedves Déva vára!
Igaz a ballada amit rólad írtak?
Nem bántalak, eszem ágában,
Hiszen annyi árva gyerek mászkál rajtad.
Örülök neked, nyugati délceg,
Most egy kicsit keletre nézek.
Ott áll a kolostor veled szemben.
Jól megvagytok ketten egyetemben.
A csend és a lárma, egymást felváltva,
Fülemnek lágy muzsikája.
Ez a hely, amit oly nagyon szeretek.
Itt lettem kamasz, és most felnőttem.
Megköszönni nem tudom, ahhoz kevés vagyok,
Azt az értéket, amit kaptam,
ÍGÉREM, másnak is átadom.
És így is lett. Átadom az értéket, a jóságot, az empatikus, önzetlen magatartást. Erre neveltek és ezt nevelek.
Köszönet nem csak az akkori nevelőknek, hanem a mostani kollégáknak, Palko Cecilia -nak, Böjte Csaba atyának, akik visszafogadtak és hittek bennem!
