Aradon nem inditottunk az idén szociális intézményt, de segitünk egy családnak, apának, anyának és hat aranyos gyermeknek újraszervezni az életet!! Az orvostudomány sokáig a sebesült katonák végtagjait levágta, hogy az elfertözödő seb miatt, nehogy meghaljon a beteg! Aztán a tudomány fejlödéséve, az erös fertötlenitő, gyuladásgátló orvosságok jóvóltából, elkezdték az orvosok a sebeket gyógyitani, és így ma, Istennek, és a jó szakembereknek hála nem kell csonkolni! 

A gyermekvédelemben sajnos legtöbször, ha gond van, elveszi az állam a szülöktől a gyerekeket! Egy erdélyi édesapának és egy budapesti édesanyának, hat aranyos gyermeke van. A legnagyobb gyerek most megy hatodik osztályba, a legkisebb még karonülő csecsemő! A család hiszem, hogy jószándékkal indult, de mára minden tartalékát felélve, az útszára került. A hatoság a kilátástalan helyzetben el akarta venni a szülöktől a gyermekeket! Töllem töbször is segítséget kértek a nyár folyamán, és a helyzetet mérlegelve, arra a döntésre jutottunk az aradi kollégáimmal, a kedves Bugyinski családdal, hogy nem a csonkolásban, hanem a család megmentésében próbálunk segíteni! 

Számomra ez egy nagyon fontos próbálkozás! Döbbenetes, ha a hat gyereket külön befogadom, akkor arra van valamennyi állami támogatás, azt az emberek is értik a döntést, segítenek, de ha az apával, anyával fogadom be ugyanazokat a gyerekeket, akkor arra már nincs támogatás, az újfajta megoldást sokan megkérdöjelezik! Pedig ha az amit már több alkalommal is sikeresen megpróbáltunk, most is sikerül, akkor egy- két év támogatás útán a család megerösödve, egységesen, senkit sem hátrahagyva tovább tudna menni! Hiszem, hogy így lehet a legkevesebb anyagi ráforditásból a lehető legtöbb eredményt elérni! 

Szeretettel kérlek, hogy imádságos szeretettel segítsetek, hogy át tudjuk alakitani a gyermekvédelmet, családvédelemé! Segitsetek, hogy a családokat ne csonkoljuk, hanem alázattal segítsük talpraállni, megerösödni, szeretetben együtt maradni!