„Nekem minden gyerek olyan, mint egy csoda. Ha megtudnánk, hogy valamelyik poros pincéből előkerült egy eredeti Rembrandt-festmény, akkor az ország legjobb művészettörténészei, restaurátorai összeszaladnának, hogy megcsodálják, és bármennyire piszkos, szakadt a kép, megpróbálnák restaurálni, térden állva, fehér kesztyűben milliméterről milliméterre megpucolnák, és megtennének mindent, hogy előjöjjön az eredeti ragyogás, a színek, a formák szép csodája. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta. Hiszem, hogy a világ legnagyobb művésze, a jó Isten teremtette az embert, még az elhagyott utcagyermeket is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Hálás szeretettel köszönöm, amiért a nagycsaládunkra is gondoltak a díj odaítélésekor! Örvendek, mert tudom, hogy az élet szolgálatának a fontosságát akarják aláhúzni, kidomborítani az elismeréssel! Adná az Isten, hogy merjünk az élet mellett dönteni, merjünk gyermeket vállalni, merjünk a holnapba, a közös jövőnkbe beruházni!! 