„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Egy szép színes ablakot adományoztak Fedor Istvánék hálából a Washingtonban működő marymonti egyetemnek miért szépen oktatták, diplomához juttatták a lányukat! A jó cselekedet mindig jó dolgokat hoz a világra! A jó tett itt barátságot szült és a barátságból együttműködés lett, és mára már nem csak otthonra talált a washingtoni magyar közösség e nagyszerű egyetem kápolnájában, hanem lassan körvonalazódik az amerikai egyetemnek egy budapesti főiskolába való beágyazódása is!! Hiszem, hogy ennek a szép ablaknak, melyen a szentcsalád hálás szívvel köszönetet mond a mennyei Atyának a "Gyermekért" még sok sok gyümölcse lesz 