„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Mikor Jézus a kereszten ég és föld között függ, már mindenki elhagyja, nem kell senkinek , csak Máriának és Jánosnak. Milyen jó lenne , ha akkor is tudnánk egymást szeretni , ha már nincs semmi hatalma , méltósága ! Ha a másik megvetett és mindenki által lenézett, milyen jó lenne , ha a saját nagypéntekén bennem Máriára találnának !
