„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Gyerekeinkkel elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Imáinkba foglaltuk nem csak konkrét ismerőseinket, hanem a Gyulafehérvár-i egyházközösség, teológia, különböző szerzetes rendek, többek között a ferences és irgalmas nővérek, főpapok lelki üdvéért imádkoztunk. Krisztus világossága fényeskedjék nekik!