„…jó dolog gondoskodni családunkról, jó dolog az asztalfőre ülni, és családfői feladatainkat felemelt fővel, büszkén teljesíteni. Jó látni a párolgó levest kanalazó, kacagó nagycsaládot, jó tudni azt, hogy a meleg étel, a tiszta, szép ruha, a jókedv az én becsületes munkám gyümölcse. […] ha csak egyetlen ilyen percet élhetek át, már azért is érdemes volt megszületnem. Isten ugyanezt a büszke férfiúi örömöt szeretné minden férjnek felkínálni. Isten azt akarja, hogy minden férfi megtapasztalja a családját összefogó, méltósággal az asztalfőre ülő családapa örömét, büszkeségét.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Ha én bár bűnös ember vagyok , mégis tudom szeretni a gyermekeinket , akkor mennyivel inkább tud szeretni a mennyei Atyánk ! Természetesen Ő nem vonul félre duzzogva , ha rossz fát teszünk a tűzre, akkor is szeret és jóindulattal van irántunk, ha nem felhőtlen a viszonyunk Vele.