Az élet olyan mint egy utazás a vonaton….megállóival..út irány változtatásokkal és baleseteivel !

Amikor megszületünk felszálltunk a vonatra találkoztunk szüleinkkel és azt hisszük mindig velünk lesznek.

Azonban egy állomásnál szüleink leszállnak a vonatról és ezen az úton egyedül hagynak..de talán mégsem .

Ahogy az idő telik mások is szállnak fel akik fontosak lesznek , testvéreink , barátaink, gyerekek és talán életünk szerelme.

Sokan leszállnak és egy örök űrt hagynak maguk után. Mások egy időre egy másik kocsiba szállnak, de majd visszajönnek. Másokat észre sem veszünk ha ülésük üresen marad !

Az utazás tele lesz örömmel, bánattal, ábrándokkal, elvárásokkal , szomorúsággal , Isten hozott, viszontlátásokkal, búcsúzásokkal .

Hogy sikeresek legyünk jóban kell lenni a többi útitárssal , mi magunkból is a legjobbat adjuk hiszen mind együtt vagyunk.

A rejtély abban rejlik mindenkinek nem tudjuk hol fogunk leszállni. Úgy , hogy a lehető legjobban kell éljünk -szeretni, megbocsájtani és a legjobbat felajánlani ha kell az ülésünket is átadni .

Ez azért is fontos ha eljön a mi időnk , hogy leszálljunk és helyünk üres marad szép emlékeket hagyjunk azoknak akik nélkülünk utaznak tovább .

Kívánok egy örömteli utat az eljövendő években a te életed vonatán. Légy eredményes, áradjon belőled a szeretet és légy boldog.

A legfontosabb adj hálát ezért az útért !

Végezetül , köszönöm , hogy együtt utaztunk!

Ismeretlen szerző.