2013 október 27-én a Réty eltérőnél, a drága Antal atya lelkesíti az ő drága Székely  népét!! Deák Botond a helyi tiszteletes úr és én szárnysegédei voltunk Székelyföld legöregebb prófétájának!
Antal atya vallási, nemzeti identitásáért sokat szenvedett, elmondta, hogy Zetelakáról 1949 tavaszán, gyalog mentek, több mind 1000 hívővel át a Hargitán, a pünkösdi búcsúra. Márton Áron volt abban az évben Mária lábánál  a szónok! Az emberek olyan nagy lelkesedéssel indultak haza, hogy az akkori nagy menetelésen egyetlen egyszer örömükben elénekelték a Magyar himnuszt. Zengett zúgott a Hargita, de Antal atya sajnos nagy árat fizetett ezért a bátorságért!  Akkor és ott nem volt egyetlen zászló sem, s mégis a szegén atyát letartoztatták, a nemzeti imánk miatt nagyon meghurcolták, életét Székelyföldtől távol Bánátban kellett leélnie. Az akkori menetelés egyetlen fényképe, - ahogyan ő mondotta - az összetört két keze, melynek egyetlen úját sem tudja mozgatni. Eltelt közel hetven esztendő, és most ezen a csodálatos vasárnapon, mikor az autóval hosszan mentünk a több mint 5o kilométer hosszú menetoszlop mellett, a székely zászlók erdejében, könnyeivel küszködve csak annyit mondogatott: hogy ö soha, de soha  nem gondolta, hogy ezt a szép napot megfogja érni!
Istennek hála, lám ezt a szép napot megérhettünk!! Legyünk bátrak, kitartók, türelmesek, mert egészen biztos, hogy felragyog az az áldott nap is, melyen felemelt fővel, ennek az országnak minden lakójával békében vállalhatjuk nemzeti, vallási identitásunkat félelem nélkül, törvényesen!
Csaba t.