Csaba testvér látogatókkal
"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
Bízzatok az Istenben, mennyei Atyánknak gondja van ránk!
Szeretettel,
Csaba t.
Utálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!
Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;
száz év, de már kétezer óta
hány szent vágy halt meg gaz szivében!
Hazám, keresztény Európa,
mi lesz, ha bukására döbben,
mi lesz, ha újra földre száll
a Megcsúfolt és Megfeszített,
s mert jósága, hite, imája
egyszer már mindent elveszített:
mi lesz, ha megjő pokoli
lángszórókkal, gépfegyverekkel,
vassisakos, pestishozó,
bosszúálló angyalsereggel?
Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,
ha égi szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált – óh, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:
hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?
Szabó Lőrinc
1923
Assissi Szent Ferenc (1182-1226) a ferences rend alapítója; az állatok, a természet védõszentje.
Továbbmenve fölemelte tekintetét, észrevette, hogy az úttól nem messze a fákat óriási madársereg lepte el. Egészen elámult a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak:„Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.”
Letért a mezõre, odament a madarakhoz, és elkezdett beszélni a földön csipegetõkhöz, mire a fákon ülõk is mind odasereglettek, valamennyien szép csöndben várták végig a beszédet, s el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette õket. Amikor Szent Ferenc közöttük sétált, s csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem. Szent Ferenc prédikációjának ez volt a lényege:
„Húgocskáim, madarak!
Ti igen sokkal tartoztok a Teremtõnek, azért mindig és mindenütt kötelesek vagytok dicsérni õt. Mert kétszeres, sõt háromszoros ruházattal látott el benneteket; szabadságot adott nektek, oda röpülhettek, ahová akartok; Noé bárkájában megõrizte fajotokat, hogy ki ne vesszetek. Hálával tartoztok a levegõért, amelynek uraivá tett. Azután gondoljátok meg, hogy se nem vettek, se nem arattok, Isten mégis gondoskodik rólatok. Inni ad a folyókból és forrásokból, menedéket nyújt a hegyekben és völgyekben, helyet biztosít a fészekrakáshoz a fák lombos ágain. Azután még fonni és szõni sem tudtok, Isten ruház föl benneteket és fiókáitokat. Jótéteményeibõl, amelyekkel elhalmozott, láthatjátok, mennyire szeret Teremtõtök. Õrizkedjetek tehát húgocskáim, a hálátlanság bûnétõl, s azon legyetek, hogy szüntelenül áldjátok Istent.” Amint Szent Ferenc ezeket mondta nekik, a madarak tátogatni kezdték csõrüket, nyújtogatták nyakukat, rebbentgették szárnyukat, nagy tisztelettel földig hajtották fejecskéjüket, s ilyen módon, mozdulataikkal és énekükkel adták jelét, hogy gyönyörûségük telik a szent szavaiban. Maga Szent Ferenc is velük örvendezett, elnézte sokaságukat, gyönyörködött szépségükben és változatosságukban, csodálta kedvességüket és szelídségüket, s nagy áhítattal velük együtt dicsõítette a Teremtõt. „
A hozzánk kerülő gyermeket a gyógytornász nem csak szereti, hanem keményen meg is dolgoztassa! A mindent szabad szeretet, nem szeretet! Istennél jobban senki nem szeret, és ő mégis nagyon kemény tízparancsolatot adott nekünk! A repülésnek is megvannak a maga aerodinamikai törvényei, melyeknek megszegése emberéletekbe kerül!
Nagyböjt csendjében nézzünk magunkba, ne másba keressük a kudarcaink okát, hanem őszinte bűnbánattal saját házunkban és házunk előtt seperjük el a hosszú tél minden szemetét! Szentgyónásban szülessünk újjá, hogy legszebb álmainkat valóra tudjuk váltani az előttünk álló termékeny nyárban!
Nagyhét a szentgyónás ideje!!
Bűnbánó szívvel,
Csaba t.
Kép: Veronika kendőjével, Győr!
Szovátán szentmise áldozatot mutattunk be, Medgyesen vacsoráztunk és igy lassan, de szerencsésen haza értünk Dévára!!
Csíkban 40 centis hó, Déván egy gramm hó sincs, remélem, hogy lassan itt a tavasz!!
Szép álmokat,
Csaba t.
“ Hogyan tudnék én egy arany koronát viselni amikor az Úr egy tövis koronát visel ? És értem viseli !”
Árpádházi Szent Erzsébet
megosztotta dr k.e.
Szent Ferenc Alapítvány nagykövetei, Nagy Marian és Pál Marika szerencsésen megérkeztek Dortmundba! Kedves régi támogatóinkkal találkoznak, Kortmann úrral és az ő munkatársaival. Az ottani Káritász vezetőségével is találkoztak! Hétfőn reggel indulnak haza. Hálás szeretettel köszönöm mindazok jóságát kik az alapítvány érdekeit eredményesen képviselik!!
Csaba t.
A kereszt, Jézus Krisztus hitvallása! A legékesebb testbeszéd mi valaha is elhangzott ezen a földön: "Ember én hiszek benned! Annyira értékesnek tartalak, hogy életemet adom érted! Hiszem, hogy meg tudod tanulni a szeretet parancsát, hiszem, hogy fogsz tudni e parancs szellemében élni!"
Jézus csodálatos hitvallását, a keresztet, az emberiség legfontosabb kincsének tartom, mert Megváltónk, nagypénteken a Golgotán ég és föld között a keresztre feszítve nyitotta meg az örök élet ajtaját, előtte még az Ószövetség nagyjai sem léphettek Isten szent színe elé!
A keresztben kapaszkodok, mert sem a tudósok bölcsessége, sem a felfedezők bátorsága, sem a harcosok hősiessége nem képes elvezetni az örök életre!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Érmihályfalvi napközink alapkövét a kereszt tövébe helyezzük.
Szabó Lőrinc: Tavasz
„Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” – felelt a Nap.
„Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” – felelt a Nap.